Évközi 18. hét csütörtök
Nem
a vértanúk nagy tettei és nagy szenvedése a bőséges vetés, hanem az a szeretet,
mellyel életüket odaadták Istennek. A nagy tettek, de még az önfeláldozás sem
ér semmit Szent Pál szava szerint, ha mozgatórugója nem a szeretet: „Vessem oda
testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.”
Szeretet nélkül mindenféle áldozat saját kevélységünk és önzésünk bő vetése
lenne csupán, mert csak a szeretet és művei maradnak meg az örök életre. Aki
nem hull bele a földbe, vagyis nem hal meg sok mindennek, abban az egy
szükséges, a halhatatlan élet kezd pusztulni. Szeretet nélkül a búzaszem
pusztulása terméketlen megsemmisülés és rothadás, a szeretetben való földbe
hullás viszont olyan halál, melyből új élet sarjad és bőséges termés fakad. Az
ilyen földbe hullott élet egészen biztosan bő termést hoz, hiszen bő volt a
vetés: mert az Istennek tetsző bő adakozás nem abban áll, hogy sokat adunk,
hanem hogy mindent odaadunk, szeretetből.
Ismert
a legenda, mely szerint a római prefektus az Egyház kincseit követelte
Lőrinctől, aki erre összegyűjtötte az öregeket, betegeket, vakokat, özvegyeket
és szüzeket, s őket vitte a prefektus elé, úgy mutatva be őket, mint az Egyház
aranyát, ezüstjét, drágaköveit és gyöngyeit. Nagy tanítást hordoz ez a mi
számunkra is: magként a földbe hullani annyi, mint mindennapi teendőinket
szeretetben végezni, az életállapotunkban hűségesen kitartani, a betegséget,
gyászt, az öregkorral járó gyengülést és fogyatkozást szeretettel fogadni, s
felajánlani azt Isten dicsőségére és az Anyaszentegyház javára. Így hozhat
életünk bő termést, így válhatunk értékes kinccsé testvéreink számára.
Urunk, Jézus Krisztus, kérünk, hogy Szent
Lőrinc vértanúd közbenjárására tégy minket bő termést hozó búzaszemmé a Neked
való teljes önátadás által. Add kegyelmedet, hogy semmi mást ne akarjunk, mint
megtanulni szeretni, úgy, hogy meghalunk mindennek, amit a világ életnek nevez,
és már csak az Istentől kapott szeretetből élünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése