Szent Donát
[augusztus 7.]
[augusztus 7.]
Donát (Donatus) annyi, mint ‚Istentől
született’ (a Deo natus) az újjászületés, a kegyelem kiáradása és a
megdicsőülés által, vagyis az Istentől való háromféle lelki nemzés által. Mikor
a szentek meghalnak, akkor születnek meg, ezért a szentek halálát születésnek
nevezzük. A gyermek azért akar megszületni, hogy nagyobb tere legyen az
élethez, több tápláléka az evéshez, levegője a szabadabb lélegzéshez és több
fényt kapjon a látáshoz. Mivel pedig a szentek haláluk által születnek meg az
Anyaszentegyház méhéből, ezt a négy dolgot kapják meg a maguk módján, s ezért
mondjuk, hogy akkor születnek. Másképpen Donát annyi, mint ‚ajándékba adott’ (dono
datus).
Donatus Julianus császárral együtt nevelkedett
és tanult. Ez utóbbit szubdiákonussá is szentelték, de amikor a császári trónra
emeltetett, Szent Donát apját és anyját megölte; Donát azonban elmenekült
Arezzo városába, és Hilarius szerzetes mellett maradván, sok csodát művelt. A
város prefektusának fiát gonosz lélek szállta meg. Elvitte Donáthoz, s ekkor a
tisztátalan lélek kiáltozni kezdett: „Az Úr jézus Krisztus nevében ne zaklass
engem, hogy távozzam házamból! Ó, Donát, miért kínozol, hogy ki kelljen mennem
belőle?” A fiú Donát imáira azonnal megszabadult a gonosztól.
Toszkánában egy Eustachius nevű adóbehajtó a
közpénzt feleségének, Euphrosinának őrizetére hagyta. Az asszony, amikor
ellenség dúlta a provinciát, elrejtette a pénzt, de beteg lett és meghalt.
Férje, hazatérvén, nem találta a pénzt, és ezért fiaival együtt már majdnem
kínpadra vonták, amikor Szent Donáthoz menekült. Donát elment vele a felesége
sírjához, fennhangon imádkozott, szólván: „Euphrosina, a Szentlélekre kérlek,
mondd meg nekünk, hová tetted a pénzt?” Hang hallatszott a sírból: „A ház
bejáratánál ástam el.” Odamentek, és ahogy mondta, meg is találták.
Néhány nappal később Satyrus püspök
elszenderült az Úrban, és az egész papság Donátot választotta meg püspöknek.
Gergely beszéli el Dialógusaiban,* hogy egyszer a misén, mikor a nép
áldozott és a diákonus Krisztus vérét nyújtotta nekik, a pogányok hirtelen
támadása miatt elesett és összetörte a szent kelyhet. Ő maga és az egész nép is
nagyon elbúsult, Donát azonban összeszedte a kehely darabkákat, imádkozott és
eredeti alakjára visszaállította. Egy kis darabkát azonban elrejtett az ördög
belőle, ami hiányzik az említett kehelyből: ez a bizonyság a csodára. A
pogányok pedig, látván e csodát, megtértek és nyolcvanan megkeresztelkedtek.
Volt egy annyira mérgezett forrás, hogy aki
csak ivott belőle, azonnal meghalt. Egyszer Szent Donát szamárháton odament,
hogy imáival meggyógyítsa a vizet. Egy félelmetes sárkány ugrott ki belőle, s
farkát a szamár lábaira csavarva rátámadt Donátra. Donát a korbácsával rávágott,
vagy ahogy másutt olvasható, a pofájába köpött, és ezzel rögtön megölte. Majd
az Úrhoz fohászkodott, és a forrásból eltűnt a méreg. Egyszer pedig társaival
együtt nagyon megszomjazott, és imájával fakasztott forrást.
Theodosius császár leányát gonosz lélek
gyötörte; elvitték Donáthoz, aki így szólt: „Távozz, tisztátalan lélek, és ne
merészelj Isten alkotásában lakozni!” A gonosz lélek válaszolt: „Mutass utat,
hogy hol távozzak, és merre menjek!” Donát megkérdezte: „Honnan jöttél ide?” „A
pusztából” – hangzotta válasz. Mire a szent: „Akkor oda menj vissza!” A gonosz
lélek folytatta: „Látom rajtad a kereszt jelét, amelyből tűz lövell felém, és a
félelem miatt nem tudom, merre forduljak. Mutasd meg nekem a kijáratot, és
kimegyek.” Erre Donát: „Íme a kijárat, menj a helyedre!” S a gonosz lélek az
egész házat megrázkódtatva távozott.
Egyszer éppen halottat vittek a temetőbe,
Megjelent egy másik ember egy adóslevéllel, amely szerint az elhunyt kétszáz
solidusszal tartozik, és emiatt nem hagyta eltemetni. Az özvegye sírva
jelentette az ügyet Szent Donátnak, hozzátéve, hogy az az ember már
hiánytalanul megkapta az összeget. Donát odasietett, megérintette a halottat,
és így szólt: „Hallasz engem?” Amaz válaszolt: „Én vagyok.” Szent Donát
folytatta: „Kelj fel és lásd, mi dolgod van ezzel az emberrel, aki nem enged
eltemetni.” Mire az felült, és mindenki előtt bizonyította, hogy kifizette a
tartozást és széttépte az adóslevelet. Szent Donátnak pedig ezt mondta: „Atyám,
altass el újból.” Ő pedig: „Fiam, mostantól fogva nyugodjál békében!”
Egy időben már három éve nem esett, és nagy
volt a szárazság. A hitetlenek Theodosius császár elé járultak kérvén, hogy
adja ki nekik Donátot, mert varázslással ő okozta a bajt. A császár parancsára
kijött Donát, imádkozott az Úrhoz, aki erre bőséges esőt adott. Mindenki bőrig
ázott, egyedül Donát ment haza száraz ruhában.
Abban az időben, mikor a
gótok feldúlták Itáliát, sokan elfordultak Krisztus hitétől. Quadratianus
prefektus, akit Szent Donát és Hilarianus hitehagyással vádolt, elfogta a
szenteket és arra kényszerítette őket, hogy mutassanak be áldozatot Jupiternek.
Ők azonban ezt megtagadták. Ekkor a prefektus levetkőztette Hilarianust, és
addig korbácsoltatta, mígnem kilehelte lelkét, Donátot pedig börtönbe záratta
és Arezzóban lefejeztette az Úr 380. esztendeje táján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése