A szívünket, lelkünket.

Mi, emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy külső dolgokban keressük
problémáink okát. Minden nehézségünket, bajunkat szeretnénk a rajtunk
kívül álló, tőlünk független és befolyásolhatatlan körülményekre fogni,
csakhogy magunkat mentsük, illetve a lelkiismeretünket megnyugtassuk.
Ám Jézus egyértelműen figyelmeztet bennünket, hogy a baj nem rajtunk
kívül van, hanem bennünk. Legtöbbször saját magunk vagyunk az okai
problémáinknak.
Mit kell tehát tennünk?
A szívünket, lelkünket kell rendbe tennünk, azaz hozzáigazítani ahhoz a
tanításhoz, amit Jézus mond. Sokszor keressük - sajnos - a kiskapukat,
hogyan és miként tudnánk mégiscsak érvényesíteni saját vágyainkat,
kívánságainkat. Ám ha komolyan vesszük kereszténységünket,
Krisztus-követésünket, akkor mi magunk is jól látjuk, hogy nincs
lehetőségünk a mellébeszélésre, a törvények alóli kibújásra, mert akkor
elveszítjük azt, ami és Aki a legfontosabb. Igaz, ez néha "vezéráldozatokat" kíván tőlünk, de mindig megéri, mert amit cserébe kapunk, az felülmúlhatatlan és minden kincset megér.