Az élet igéje – 2016.
december
Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek
tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítója kezdeményezése
szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzáfűzött
magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek
életére.
„Ő jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.” (Iz
35,4)
Az ige jelen időben van: jön. A jelenről
állítjuk ezt. Nem kell holnapig várnunk, vagy az idők végezetéig, vagy a másik
életig. Isten most rögtön cselekszik, a szeretet nem ismeri a halogatást vagy a
késlekedést. Izajás próféta a néphez intézte szavait, akik aggódva várták, hogy
vége legyen a száműzetésnek, és visszatérhessenek hazájukba. A karácsonyi
várakozás napjaiban nem feledkezhetünk meg arról, hogy Mária is hasonló
ígéretet kapott a szabadulásra: „Az Úr van teveled” (Lk 1,28); így adta hírül
neki az angyal a Megváltó születését.
Eljövetele nem szokványos esemény, hanem
meghatározó és fontos közbelépés: azért jön, hogy megváltson bennünket! Mitől
is? Lehet, hogy súlyos veszélyben vagyunk? Igen. Néha tudatában vagyunk ennek,
néha viszont észre sem vesszük. Közbelép, mert látja az önzést, a közömbösséget
a szenvedők és szükségben élők iránt, a gyűlöletet és a szakadást. Beteg az
emberiség szíve. Ő pedig megkönyörül teremtményein, és nem akarja, hogy
elvesszenek.
Felénk nyújtja a kezét, mint amikor egy
fuldoklót kimentünk a vízből. Mostanában ez a kép sajnos nap mint nap a szemünk
elé tárul, mert látjuk a menekülteket, akik a tengeren érkeznek, és azt is,
milyen elszántan ragadják meg a mentőmellényt vagy a kinyújtott kezet. Mi is
minden pillanatban megragadhatjuk Isten felénk nyújtott karját, és bizalommal
követhetjük őt. Nemcsak meggyógyít az önmagunkba fordulástól, a bezárkózástól,
hanem arra is képessé tesz, hogy segítsünk annak, aki szükséget szenved,
szomorú, vagy az élet megpróbáltatásait viseli.
„Természetesen nem a történelmi Jézus, vagy
Jézus mint a Misztikus Test Feje oldja meg a problémákat – írja Chiara Lubich.
– Ezt a mi-Jézus teszi, az én-Jézus, a te-Jézus…
Amikor az Ő kegyelme él az emberben, az adott emberben lévő Jézus fog hidat
verni, utat építeni… […] Másik Krisztusként, az Ő misztikus testének tagjaként
adja minden ember sajátos hozzájárulását a legkülönfélébb területeken: a
tudomány, a művészet, a politika, a kommunikáció területén, és így tovább.” Így
az ember Krisztussal társteremtő és társmegváltó lesz. „A megtestesülés
folytatódik, a teljes megtestesülés, mely Krisztus misztikus testének minden
egyes Jézusára vonatkozik.”
Így történt Robertóval, aki fogvatartott volt,
és megtalálta azt, aki „megszabadítja” őt, és maga is „szabadítóvá” vált.
Történetét elmesélte a pápának 2016. április 24-én, a Máriapolin Rómában, a
Villa Borghese parkjában.
„A hosszú börtönbüntetés
után úgy gondoltam, új életet kezdek, de amint tudjuk, még ha az ember letölti
is a büntetést, az emberek szemében soha nem lesz igazán jó. A munkakeresés
során minden ajtó bezárult előttem. Koldulnom kellett, és hét hónapig
hajléktalan voltam. Akkor találkoztam Alfonsóval, aki egy szervezetet
alapított, melynek segítségével támogatja a rabok családjait. »Ha újra akarod
kezdeni, gyere velem« – mondta. Már egy éve segítek neki a bevásárolt áruból
csomagokat készíteni a bebörtönzöttek családjainak, akiket látogatunk. Számomra
ez kegyelem, mert a saját helyzetemet ismerem föl az övékben. Látom, micsoda
méltósággal élnek ezek az egyedülálló asszonyok a kisgyerekeikkel, kétségbeejtő
helyzetekben, arra várva, hogy valakitől egy kis vigaszt, egy kis szeretetet
kapjanak. Ajándékozni kezdtem magamat, és újra rátaláltam saját emberi
méltóságomra, értelmet nyert az életem. Még egy plusz erőt is kaptam, mert
Isten él a szívemben, érzem, hogy szeretnek…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése