Noyoni Szent Eligius
Eligius a
franciaországi Noyon püspöke (†660 táján), patkolókovács, majd ékszerész és
ötvös volt, mellette a király tekintélyes tanácsadója. Urának halála után pappá
szenteltette magát. Sokat buzgólkodott a pogány germánok megtérítésén.
Több
nyugat-európai tájon régi foglalkozására emlékezve, a beteg lovak orvosa.
Ilyenkor levágott lólábbal is ábrázolják. Ennél nevezetesebb azonban másik
patronátusa. A középkori Európában az aranymívesek védőszentje. Mesterségének
eszközeivel: kalapáccsal, csipesszel szokás ábrázolni.*
Eligius
neve, miséje a XIV. századtól kezdve számos hazai misekönyvünkben előfordul. A
váci aranymívesek céhének (Fraternitas aurifabrorum) misekönyve-antifonáléja ad
honorem beati Eligii episcopi tiszteletére íródott.* Temesvár Eligius-templomáról a XIV.
században történik említés. A titulusból Juhász Kálmán vallonokra következtet*,
de sokkal valószínűbb, hogy a patrociniumhoz a temesvári ötvös céhnek van köze.
A kassai
ötvös céh pecsétjén (1476) védőszentjének, Eligiusnak domborított képe; jobb
kezében hosszúnyelű kalapáccsal, baljában kehellyel.* Hasonlóképpen Buda, Besztercebánya,
Eperjes középkori céhpecsétjein.*
Eligius
táblaképével*
találkozunk a bártfai Egyed-templom Mettertia-oltárán (1500), gótikus
faszobrával*
pedig ugyanott, a Mária-Erazmus-oltáron (1505). Ezek az ábrázolások is
nyilvánvalóan a helybeli ötvösök Eligius-tiszteletével függenek össze.
Ő a
védőszentje a kolozsvári ötvös céhnek is, amely oltárt állít a tiszteletére
(1516)*.
Az
egykorú híres szegedi ötvösség Eligius-kultuszára, illetőleg az Eligius
keresztnév kedveltségére következtethetünk egy Krakkóban tanuló szegedi diák,
Ilige nevéből.
A kultusz
a hódoltság után föltámad. A budai, pécsi (1696), pesti (1760) ötvösöknek is ő
a védőszentje. A pécsi ezüstművesek (srebernari) számára I. Lipót szerb nyelvű
céhszabályokat adván ki, nekik is Eligiust jelöli ki pártfogóul.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése