Advent 1. hete péntek

Advent 1. hete péntek
Iz 29.17-24; Mt 9.27-31
„íme, még egy kevés kis idő, és a Libanon gyümölcsöskertté változik"

Az ígéret földjén, egész télen esik az eső, de a nyári időszakban bizony ritka a csapadék. A tengerpart fővárossá tette Jeruzsálemet, magának pompás cédrusfa palotát épített. A családi házak kertjében azonban a gyümölcsfák voltak a kedvesek. Ez a prófétai jövendölés nem a cédrusok ellen beszél, hanem éppen arról, hogy majd ha az a kis idő eltelik és elérkezik hozzánk a kezdetektől megígért Messiás, Isten nagy családja igényli majd a sok gyümölcsöt, és ezért az Úr egész erdőket nevel gyümölcsfából: „íme, még egy kevés kis idő, és a Libanon gyümölcsöskertté változik, a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé". (Iz 29,17) A próféta elmondja azt az örömhírt is, hogy a Messiás idejében hogyan lesznek Isten gyermekeit lelkileg tápláló erőforrásokká az Ő ajándékai: „íme, még egy kevés idő, és Libanon gyümölcsöskertté változik, a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé. Meghallják majd azon a napon a süketek a könyv igéit, s a homály és sötétség után a vakok szeme látni fog". (Iz 29,17-18) a mai evangélium be is mutatja Jézus életéből azt a gyönyörű eseménysort, amelyben a két vak férfi a város főterére ér, hallja, hogy a nagy tömeg Jézust veszi körül. A nagy tolongáson áttör egy édesapa, akinek a tizenkét éves lánya haldoklik. Jézust arra kéri, menjen hozzájuk és gyógyítsa meg. Mivel a hite még nem elég erős, Jézus segít rajta egy jelentős csodával. A tolongók között Jézus ruháját érinti egy tizenkét éves vérfolyásban meghervadt asszony és azonnal meggyógyul. Az apát ebben a pillanatban értesítik, hogy meghalt a lánya. Mielőtt összeroppanna, Jézus hangosan megkérdezi, ki érintette úgy, hogy meggyógyult tőle. Az illető remegve, de boldogan bevallotta nagy boldogságát. Az apa pedig reménykedni kezd újra Jézus segítségében. Nem is csalódik, Jézus feltámasztja halottaiból a kislányát. A vakokat is meggyógyította íme, a nyolcszáz éves jövendölés beteljesült! Jézus azonban továbbra is teljesíteni akarja küldetését, a kegyelmeket kínálja, árasztja. Nemcsak a mennyből, hanem titokzatosan köztünk élve a szentmise átváltoztatási perceiben, aztán a szentáldozásban, továbbá visszatérve az oltárszekrénybe onnan küldi segítségét mindenkinek, aki hittel kéri. Ne feledjük: Ő nem változott meg, az emberek lettek ostobábbak, elfelejtik Őt, lótnak-futnak, idegeskednek, veszekednek, a helyett, hogy a sosem alvó Eukarisztiától kérnének segítséget. Csak ébresszük fel komolyan a hitünket! Szeressük Jézusunkat!