Szítsd föl magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem által benned van.
2011.01.26. szerda
Szentnek lenni minden állapotba.
Az emberek nagyon nehezen értik meg, hogy Isten minden embert gyermekének teremtett. Ez azt jelenti, hogy teremtő terve szerint Ádámnak a lelkét úgy teremtette meg, hogy azonnal, egyszerre hozzáteremtette az istengyermekség elvét, a megszentelő kegyelmet is. Ugyanígy adta meg Évának is ezt a nagy ajándékot. De azt a kiváltságot is biztosította az ősszülőkinek, hogy amikor továbbadják Isten parancsa szerint test életüket ketten egy akarattal utódaiknak, akkor Isten azoknak is olyan lelket teremt a semmiből, mint az ősszülőknek. Tehát minden világra induló ember azonnal a szent Isten gyermeke lett volna, örökölte volna szentségét. Amikor az ős szülők az ős bűnt elkövették, akkor elvesztették ezt a szent állapotot maguk és utódaik kárára is. Amikor viszont Isten minden büntetéssel ezt is tudomásukra hozta, atyai szíve melegével azt is közölte velük, hogy az idők folyamán majd Megváltót küld, aki kiváltja szenvedésével és halálával az embereket az ördög birodalmából, és aki akar, aki majd hisz ebben és megkeresztelkedik, az visszakapja elvesztett örökségét és Isten gyermeke, mindenben egyszülött Fiának, a Megváltónak társörököse lesz, tehát szent is. Ezt a szentséget mindaddig birtokoljuk, amíg saját döntésünkkel le nem mondunk szentségünkről, istengyermekségünkről és öntudatosan nem csatlakozunk a sátánhoz halálos bűn elkövetésével. Mindegy ilyen szempontból, hogy milyen családba született valaki, milyen küldetést kapott Teremtőjétől, az Egyház várja és felkínálja neki a világ legnagyobb méltóságát, a megszentelő kegyelmet, és ezzel együtt azt, hogy szentül vagyis Istennek tetszőn, parancsai szerint tud élni a mennyország várja, hogy társa legyen az összes szenteknek. Mindenkinek a sorsa önmagán múlik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése