Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXVII.
Majd születik fiatok.
„,Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak: Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, naggyá teszem neved és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Tér 12,1-3) Minden ember teremtője az Isten. Ő mindenkit üdvözíteni akar, vagyis a földi próbatételeket kiállva, az istenhitben és Isten- meg emberszeretetben gazdagodva a földi élet végén a mennyei boldogságba akarja eljuttatni. Isten ezt életében legalább egyszer mindenkinek tudomására is hozza. Aki hisz neki, akarata szerint él, az feltétlenül üdvözül. Aki nem hisz Istenben, szeretet helyett gyűlöl, elkárhozik. Ábrahám hatvan évesen hallotta meg az egy, igaz, élő Isten megszólítását. A megszólítással együtt a kísérő kegyelmeket is elnyerte. Mivel Istent a földi életben látni nem lehet, nem lehet róla tapasztalati, érzéki bizonyságot szerezni, ezért csak a természetfeletti hittel lehet kapcsolatba lépni vele. Szent Pál később ezt így mondja el: „Hitt Ábrahám Istenben, és ez megigazulásul tudatott be neki” (Róm 4,3) „Hit nélkül pedig lehetetlen tetszeni Istennek, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket”.(Zsid 11,6) Ábrám megigazult, Isten gyermeke lett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése