Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXVI.
A gyermektelen család.
Noé elsőszülötte, Szem, nemcsak édesapjának volt kedvence, hanem Istennek is. A hatalmas pusztulás után lassan népesedő föld kezdett ellenpólussá válni az Ég Istenével szemben. A Biblia ezt úgy magyarázza, hogy egy nyelvet beszéltek, megértették egymást és azt tervezték, hogy óriási néppé lesznek. Abban a korszakban az ország népe központi hatalmat hozott létre. A különféle irányító hatóságok jelentőségüknek megfelelően alulról felfelé kapták a maguk szintjét. Azért mondták, hogy „gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre”. (Ter 11,4) Meg is indult az építkezés. Agyagból téglát vetettek, a vályogot kiégették. Ez volt kő helyett az építőanyag. A föld pedig tele volt aszfalt-kutakkal. Ezt használták a téglákat összekötő habarcsnak. Az Úr látta a törekvést, hogy saját erejükből föl akarnak kapaszkodni az égig. Ezért az addig közösen beszélt nyelvet összezavarta, hogy ne értsék egymás szavát, ne tudjanak, ne is próbáljanak égig érő hatalmat összehozni. A nagyravágyó nép pedig soknyelvű lett és szétoszlott a földön. Isten nem a mennyországból akarta kizárni embergyerekeit, hiszen kezdettől fogva oda hívta meg őket örök boldogságra. Csupán azt akarta velük megértetni, hogy oda – lévén végtelen messze és nem is tartozik a látható világmindenséghez, szolgálják Istent a földön halálukig, akkor majd Isten viszi fel a mennyországba azokat, akiket erre érdemesnek ítél. Szem családjának egyik későbbi tagja Terah nemzett három fiút: Ábrámot, Náchort és Háránt. Ezek közül Ábrámmal voltak Istennek fontos tervei. Megnősült Ábrám, feleségül vette Sárait. Ábrám neve annyit jelent: Rám (isten) az apám. A Sárai név jelentése: Úrnőm. Egyidősek voltak. Hatvan éves korukban még nem született gyerekük. Ez óriási fájdalom volt számukra, mert egészséges gondolkodású emberek voltak. Azonos véleményt vallottak kortársaikkal: az a boldog ember, akinek sok gyermeke van, hosszú az élete a földön és jómódú. Ők gyermektelenül alapvetően nem voltak boldogok. Ekkor szólította meg Isten Ábrámot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése