Évközi 7. hét hétfő

Évközi 7. hét hétfő

Az ősegyház Sirák fia könyvét olvasva és magyarázva tanította a keresztségre készülőket az igazi vallásosságból fakadó életfelfogásra és a jó erkölcsre. A Szentírás nem tudományos leírást ad, hiszen nem is azt akarja kinyilatkoztatni, amit az ember értelmével képes megismerni, hanem azt, amit soha meg nem ismerhet, legfeljebb sejteni képes. Ezért a Biblia keletkezése óta akármennyit gyarapodott is a természettudományos tudásunk, fejlődött a technikánk, semmi okunk sincs rá, hogy kevésbé csodálatosnak lássuk a világot, mint ahogy azt a Szentírás ókori szerzője látta és láttatta. Sőt, minél több összefüggést, törvényszerűséget ismerünk fel a világegyetemben, annál inkább van okunk csodálni azt, aki mindezeket végtelen bölcsességében megalkotta.

Sajnos, az ember a bukott Ádámtól örökölt értéktelen és értelmetlen életvitelét követve ma is azt gondolja, hogy büntetlenül visszaélhet az Istentől kapott képességeivel és hatalmával, s hogy a Földért – melyet Isten a gondjaira bízott a teremtés hajnalán – senkinek nem tartozik elszámolással. Amikor pedig azt tapasztalja, hogy elvetette a sulykot, és a természet visszaüt a mohó és meggondolatlan beavatkozások után, csak a felszínen próbálja orvosolni a bajt, persze sikertelenül, mert a mélyben, az Istennel való kapcsolatban romlott el valami.

Urunk, Jézus Krisztus, Neked nemcsak azért volt hatalmad a legmegátalkodottabb gonosz lelkek felett is, mert az Atya Általad, Érted és Benned teremtett mindent, hanem azért is, mert mint ember az Atya szeretetében néztél mindent, és neki adtál hálát mindenért. Kérünk, add kegyelemedet, hogy a teremtett világot és minden történést a Te szemeddel nézzünk, mindenben meglássuk Isten csodálatos ajándékát, s Általad hálát adjunk érte az Atyának a Szentlélekben.