Évközi 7. hét szerda
Keresni
és megtalálni az örök Bölcsességet, Jézus Krisztust annyi, mint életünket
megtalálni, mert benne teremtett minket az Atya. Nélküle nem is lehetnénk
valódi önmagunk. A virradat jelenti az emberi élet hajnalát, a kamasz- és
ifjúkort, amikor keresni kezdi az ember élete értelmét, célját. De jelenti a
hajnali órákat is, amikor egyedül Jézusért és Jézus miatt kelünk fel,
megrövidítve pihenésünket, hogy vele legyünk, kutatva és fürkészve az Írásokat,
melyekben róla van szó, s melyekben örök életet találunk. Ha ébrenlétünk első
perceit, öntudatunk visszanyerésének legfrissebb óráit az örök Bölcsesség
keresésére szánjuk, ez oda fog vezetni, hogy egész életünk az ő irányítása alá
kerül.
De
nem elég keresni és megtalálni, pontosabban szólva engedni, hogy minket
megtaláljon, vele is kell tartani az úton, mely előbb sötét és szenvedésekkel
teli, később azonban ragyogóvá és örömtelivé válik. Lehet, hogy a Krisztussal
való édes találkozás után félelem, rettegés és szorongás lesz rajtunk úrrá, de
ez nem más, mint belső tisztulást hozó szenvedések, mely szükséges velejárója
annak, hogy lelkünk krisztusi méretekre tágul. Hiba lenne ettől megijedve
felhagyni a Krisztus-követéssel, és korábbi szennyes és középszerű életünk
hamis biztonságérzetébe vagy emberi vigasztalásokba menekülni. Inkább valljuk
meg őszintén bűneinket, és Krisztusra hagyatkozva viseljük el a tisztítótüzet,
melyben kipróbál minket az Úr, hogy megbízhasson bennünk.
Próbálj ki és tisztíts meg minket, Urunk Jézus,
szereteted tüzével, s a bűnös ember Istennel szembeni függetlensége helyett
ajándékozz meg a végleg Benned lehorgonyzott lélek új önbizalmával, belső
békességével és lelki szilárdságával. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy többé ne
mi akarjuk megítélni, hogy ki méltó Hozzád, és ki nem, hanem válogatás nélkül sugározzuk
a Te végtelen isteni szereteted világosságát és melegét mindazoknak, akikkel
csak találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése