Ferenc pápa Santiago de Chilében: Az igazi fejlődés nem fordít hátat a földnek
22. apostoli látogatása első programjaként Ferenc pápa január 16-án a chilei politikai és társadalmi élet képviselővel, valamint a diplomáciai testület tagjaival találkozott a Santiago de Chile-i La Moneda palotában.
A reggel
kilenc órakor kezdődő találkozón mondott beszédében Ferenc pápa örömét fejezte
ki, hogy tavaly szeptemberi kolumbiai látogatása után ismét Latin-Amerika
földjén lehet, abban az országban, ahol néhány évet töltött fiatal
jezsuitaként. A Szentatya idézte a chilei nemzeti himnusz sorait: „Óh, Chile,
eged tisztán kéklik, tiszta szellők fújnak át rajtad. Mezeid virágokkal ékesek,
a mennyország boldog másai.” „Ez az ének hazátok dicsérete, tele ígérettel és
kihívással, de főként a jövő ígéretét hordozza. Földrajzi sokszínűségetek és
gazdagságotok lehetővé teszi, hogy azt kulturális sokféleségetek gazdagságaként
értsétek” – hangsúlyozta a pápa.
Ferenc
pápa Chile demokratikus fejlődéséről is szólt, melynek előrehaladását a
legutóbbi politikai választások is bizonyítják. Ez a fejlődés különösen is
fontos idén, amikor az ország függetlensége kikiáltásának 200. évfordulóját
ünnepli. „Ez arra emlékeztet benneteket, hogy szabadságon és jogon alapuló nép
vagytok, mely képes volt történelme viharos időszakain túllépni, ami által meg
tudtátok szilárdítani és erősíteni alapítói atyáitok álmait” – fogalmazott az
egyházfő.
Beszédében
Ferenc pápa Raúl Silva Henríquez bíboros, egykori santiagói érsek 1970-ben
mondott emlékezetes homíliájából idézett: „»Mi mindnyájan a legszebb mű, a haza
építői vagyunk, azé a földi hazáé, mely jelzi és előkészíti a határtalan hazát.
Ez a haza nem ma és nem velünk kezdődik, ugyanakkor nélkülünk nem gyarapodik és
nem is hoz gyümölcsöt. Fogadjuk hát tisztelettel és hálával, mint egy évekkel
korábban elkezdődött feladatot, mint olyan örökséget, mely büszkeséggel tölt
el, de egyszerre el is kötelez bennünket.« Minden nemzedéknek a sajátjává kell
tennie a megelőző nemzedékek küzdelmeit és elért eredményeit, amiket még
magasabb célok felé kell továbbvinnie. A köz javát, miként a szeretetet, az
igazságosságot és a szolidaritást az ember nem egyszer s mindenkorra szerzi
meg, hanem azt újból és újból, mindennap meg kell szereznie. Nem lehet
megelégedni a múltban elért eredményekkel, és megállva csak élvezni őket,
hiszen ekkor félreismerjük az igazságtalan helyzetben szenvedő testvéreinket,
akik pedig megszólítanak bennünket.”
„Folytassátok
tehát a munkátokat, építsétek atyáitok álmát, a demokráciát – biztatta a pápa a
chilei közélet képviselőit –, mert messze túllép a formai szempontokon, mígnem
találkozási pont lesz mindenki számára, ahol kivétel nélkül mindenki hivatása
az lesz, hogy házat, családot és nemzetet építsen. Ennek a helynek, a háznak, a
családnak és a nemzetnek a neve: Chile, mely nagylelkű, befogadó, szereti a
történelmét, és meggyőződéssel, reménnyel dolgozik a jövőjén.” Ferenc pápa
emlékeztetett Szent Alberto Hurtado szavaira is: „Egy nemzet mindig több, mint
a földje, hegyláncai, tengerei, anyanyelve és hagyományai, és ez pedig a
betöltendő küldetése.” „A jövője! – tette hozzá a Szentatya. – Ezt a jövőt
jórészt a meghallgatás képességével építik a népe és vezetői.”
Utóbb
Ferenc pápa ezt a meghallgatási képességet kapcsolta az etnikai, kulturális és
történelmi sokszínűséget felmutató chilei nemzethez, amelynek őrizkednie kell a
részrehajlástól vagy a felsőbbrendűség érzésétől. Feltétlenül meg kell
hallgatni a munkanélkülieket, akik képtelenek önmaguk és családjaik ellátására.
Meg kell hallgatni az őslakosságot, akikről sokszor elfeledkeztek, pedig
jogaikat és kultúrájukat védelmezni kell. Meg kell hallgatni az ajtónkon
kopogtató bevándorlókat, akik jobb életet keresnek, és jobb jövőt akarnak
építeni mindenki számára. Aztán meg kell hallgatni a fiatalokat azokkal a
vágyaikkal kapcsolatban, hogy nagyobb lehetőségekhez jussanak főként a tanulás
terén, hogy majd Chile főszereplői lehessenek, megóvva őket a kábítószer
veszélyeitől. De meg kell hallgatni a bölcs és törékeny időseket, és nem szabad
magukra hagyni őket. A gyerekeket is meg kell hallgatni, hangsúlyozta a pápa,
majd hozzáfűzte: „Nem tehetem meg, hogy ne szóljak az Egyház szolgái által a
kiskorúakat ért helyrehozhatatlan károkról.” Ferenc pápa helyi
püspöktestvéreihez társulva, velük együtt bocsánatot kért, és kifejtette, hogy
minden erővel támogatja az áldozatokat, azzal is törődve, hogy ilyen esetek
soha többé meg ne ismétlődjenek.
Beszéde
végén Ferenc pápa a teremtett világ, a közös otthon védelmét sürgette: azt a
kultúrát kell gyarapítani, mely védelmébe veszi a földet, amely a súlyos károk
láttán nem elégszik meg a különleges válaszokkal, hanem ahogy a Laudato
si’ kezdetű enciklikájában jelezte: „Egy másfajta szemléletre,
gondolkodásra, politikára, oktatási programra, életstílusra és spiritualitásra
lenne szükség, mégpedig olyanra, amely ellenállóvá tud tenni a technokratikus
paradigma előrenyomulásával szemben. Máskülönben még a legjobb ökológiai
kezdeményezések is ugyanabba a globalizálódott logikába bezárulva maradnak meg”
(Laudato
si’ 111). A Szentatya arra szólított fel, hogy ebben használják fel
az őslakos népek tapasztalatát. „Tőlük megtanulhatjuk, hogy az igazi fejlődés
nem fordít hátat a földnek.” Végül a Kármelhegyi Boldogasszony, Chile Anyja és
Királynője oltalmába ajánlotta az egész országot, arra kérve őt, hogy továbbra
is oltalmazza Chile népét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése