SZENT BERÁRD
ÉS VÉRTANÚ TÁRSAI
(I. r. 1220.)
Szent
Ferenc 1219-ben hat szentéletű társát a hitetlenek közé küldte, hogy hirdessék
köztük Krisztus tanítását. Egyikük, Vitálisz testvér azonban Spanyolországban megbetegedett
és nem tudta folytatni útját. Öten mentek tehát tovább: Berárd, Péter, Ottó,
Akkurziusz és Adjutusz. Közülük az első három pap volt. Coimbrában, a királyi
városban néhány napot időztek, aztán a mohamedánok megszállta Sevillában
prédikáltak. Be akartak menni a mecsetbe is, de a mohamedánok kiabálva ütötték,
verték őket. Így jutottak el az uralkodóhoz, ahol egyre bizonygatták, hogy az
egyedül igaz vallás Krisztus vallása, Mohamed hamis próféta. A fejedelem
halálra ítélte őket, de mégis úgy rendelte, hogy ha elhagyják az országot,
életben maradnak. Ok elhagyták Sevillát, de nem vissza, hanem Marokkó felé
vették útjukat és ott is hirdették a keresztény hitet. Börtönbe vetették őket.
Az itt tartózkodó Don Pedro infáns kieszközölte az emírnél, hagy a hithirdetők
az ő foglyai legyenek. Berárdék azonban innen megszöktek, s a fővárosban,
Marrakesch-ben ismét prédikálni kezdtek. Újból elfogták s börtönbe zárták őket.
Az emír kegyetlenül megkínoztatta őket, s amikor látta, hogy a kínzással nem
megy semmire, nőket és pénzt ígért nekik, ha mohamedánok lesznek. A vértanúk
ezt felelték: „Asszonyaid és pénzed nem kell nekünk, mert mindezeket Krisztus
szerelméért szemétnek tekintjük.” Akkor az emír kegyetlen haragra lobbant,
felkapta kardját és egymás után fejükre mért ütésekkel saját kezével végzett
velük. Ez 1220. jan. 16-án történt. A szent rendalapító, amint meghallotta a
vértanúság hírét, boldog elragadtatással felkiáltott: Most már van öt igazi
kisebb testvérem. A vértanúk földi maradványait hamarosan Coimbrába vitték,
ahol Isten csodákkal megdicsőítette őket. Vértanúságuk sok hivatást támasztott.
Az elsők között volt Ferdinánd ágostonrendi kanonok, a későbbi Páduai Szent
Antal. A Ferenc-rend első vértanúit IV. Sixtus avatta szentté 1481-ben. Emberi
okosság - isteni bölcsesség. Berárd és társai magatartását sokan - teológusok,
történészek - oktalanságnak ítélték akkoriban és később is. Hithirdetésük
teljesen eredménytelen volt, egyetlen mohamedánt sem térítettek meg, sőt a
keresztényekre haragították a muszlimokat. Isten azonban csodákkal
megdicsőítette őket. „Isten azt választotta ki, ami a világ szerint oktalan,
hogy megszégyenítse a bölcseket.” (1Kor 1, 27)
Imádság:
életünkkel. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése