Az Irgalmasság Éve 19.

Mennyei Atyánk! Te Egyszülött Fiadat az összes ember testvérévé akartad tenni. Terveid szerint „benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtetett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtett. Ő előbb van mindennél és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy ő a kereszten vérével békességet szerzett.” (Kol 1,14-20) Ezért vártak rá évezredeken át a hívő emberek. Ezért könyörög Izajás próféta, Atyánk, hozzád: „Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassatok győzelmet! Nyíljék meg a föld, és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is. Én, az Úr hozom létre mind” (Iz 45,5) Amikor „Mária megszülte elsőszülött Fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket” (Lk 2,7-12) A Szentírásban nem esik több szó újabb látogatóról, mint egy-másfél év múlva a napkeleti bölcsekről. Nagyon nehéz megérteni, hogy kétezer éves kereszténység után a legkeresztényibb kontinens, Európa népei hová tűntek az utóbbi fél évszázad alatt. Atyánk, Te tudod a titkok nyitját. Kérve kérünk add meg Fiadnak azt az örömöt, hogy hite-hagyott gyermekeid vissza találjanak Jézushoz.