„Kezdetben teremtette Isten az eget és a
földet” (Ter 1,1)
Kisdiák koromban a modern tudósok így vélekedtek:
Nem kellett teremteni, a világmindenség tele volt porral, ez a rengeteg por
összetömörült, eközben melegedett, izzani kezdett, és kialakult a sok csillag.
(Kant-Laplace keletkezési elmélet. Az én kis fejemben csak ennyi volt a válasz:
Igen? És honnan lett az a töméntelen por? Mi szorította izzóvá, hogy a sok nap,
az egyes naprendszerek központjai még most is iszonyú hőfokon izzanak? Aztán
jöttek okoskodások: ezek majd lassan kihűlnek, és elpusztul az élet a mi
földünkön is. Fél évszázada tanítják az új, képzett tudósok: évmilliók alatt
alakult ki az anyagvilág. Manapság: ez az idő évmilliárdok voltak. Jobb lenne,
ha a dajkamesék helyett az egyetlen normális lehetőséget fogadnák el: Ezt a
fölmérhetetlen csillagvilágot egy végtelen nagy értelemnek kellett kigondolnia,
az addigi semmi helyére szétszórnia, az iszonyú sebességű csillag-rendszereket
összeállítania. Ha a tudomány ma sem tudja megmondani, hány naprendszer van
egy-egy tejútrendszerben, hány tejútrendszer van, és ezek mind iszonyú
sebességgel keringenek a napjuk körül: akkor sokkal okosabb elfogadni az Egyház
tanítását: Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet, vagyis a
csillagvilágot. Ráadásul elképesztő adatokat mérnek a mi kis naprendszerünkben:
a Nap óránkénti sebessége 80 ezer km/óra, a földünk napkörüli pályasebessége 30
km/perc, és akkor kaptunk a normális tovább-gondolkodásra irányt. Az Ószövetség
szól arról, hogy Ábrahám hitt Istennek, hogy neki és feleségének a 65. évükig
nem született gyerekük, de Isten biztosítja őket, hogy fog születni egy fiúk (Izsák),
neki kettő (Ézsau és Jákob), Jákobnak 12, belőlük 12 törzs származik. Ők
megkapják a Kánaánnak hívott területet a Földközi tenger mellett, hogy az
legyen hazájuk 800 év múlva. Ábrahám hívő ember volt már, amikor eddig eljutott
az isteni ígéret, de valami biztosítékot kért. Az Úr ezzel válaszolt: „Nézz föl
az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket. Majd
hozzáfűzte: ilyen lesz a nemzetséged. Hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki
megigazulásra” (Ter 15,5-6) Ábrahámnak ez is nagyon fontos volt, de az igazán
nagy ígéret így szólt: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (12,3b)
Ábrahám leszármazottai közül 2000 éve megszületett a Világ Megváltója, Jézus
Krisztus. Ez így érthető: Isten ígért Ábrahámnak nagy népet. Beteljesült. Az ő
nemzetségéből megszületett „a föld minden népét érintő nagy áldás: A Megváltó,
a megváltás minden bűntől és büntetéstől, a mennyek kapuinak újra nyitása
minden nép számára. Most Sirák fia a földi áldásról, a gazdagságról beszél: A
gazdag nem alszik, ezért soványodik. A sok gond elűzi az álmát. Elűzi az álmát
a megélhetés gondja, mint súlyos betegség, nem hagyja aludni. A gazdag fárad a
vagyon gyűjtésével, amikor meg pihen, akkor mulatozik. A szegény küszködik,
mert nincsen vagyona, amikor meg pihen, akkor szűkölködik. Az arany bolondja
nem marad bűntelen, s aki pénz után fut, azt becsapják vele. Az aranynak sokan
estek áldozatul, nem tudták elkerülni a vesztük. Mert csapda azoknak, akik
hódolnak neki, és minden balga megfogatja magát. Boldog az a gazdag, aki
bűntelen marad, aki nem lohol folyton a pénz után. Hol lelhető ilyen, hadd
dicsérjük meg, mert hisz, csodadolgot vitt végbe népe közt? Aki sértetlen
maradt, ha megkísértették, annak ez szolgáljon nagy dicsőségére. Ki nem
vétkezett, bár vétkezhetett volna, s ki tehetett másnak rosszat, de nem tett?
Ezért szilárd lábon áll a gazdagsága, jótetteit zengik az egybegyűlt
közösségben” (Sir 31,1-11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése