A Mennyei Atya szól gyermekeihez
negyedik rész
Eugénia „leborulva, arccal a földnek, semmiségemben elmerülve mondtam el a Magnificat-ot. Rögtön utána az Atya azt mondja nekem: üljek le Ővele, hogy leírhassam azt, amit elhatározása szerint az embereknek mondani akar”(Az Atya szól gyermekeihez 21. old.)„Az Őt kísérő egész udvar eltűnt. Csak az Atya maradt velem és mielőtt leült volna, azt mondta nekem: Már megmondtam neked és megint csak mondom: nem ajándékozhatom nektek még egyszer szeretett Fiamat, hogy bizonyítsam az emberek iránti szeretetemet! Most azért jövök közéjük, hogy szeressem őket, és hogy ezt a szeretetet megismerjék, magamra veszem hasonlóságukat, szegénységüket. Nézd, lerakom koronámat és minden dicsőségemet, hogy egy közönséges ember külsejét vegyem fel! Miután felvette az egyszerű ember külsejét, lábaihoz rakva koronáját és dicsfényét, szívéhez szorította a földgömböt, bal kezével tartva azt, majd mellém ült. Érkezéséről, tartásáról, amit méltóztatott felvenni, és szeretetéről csak néhány szót szólhatok. Tudatlanságomban nem találok szavakat annak kifejezésére, amit megértetett velem. „Béke és üdvösség – mondta - e háznak és az egész világnak! Hatalmam, Szeretetem és Szentlelkem érintse meg az emberek szívét, hogy az egész emberiség az üdvösség felé forduljon, és az Atyához jöjjön, aki keresi őt, hogy szerethesse és megmenthesse. Földi helytartóm, XI. Piusz értse meg, hogy ezek az üdvösség és az áldás napjai. Ne mulassza el az alkalmat felhívni a gyermekek figyelmét az Atyára, aki azért jön, hogy jót tegyen velük ebben az életben és az örök boldogságot készíti el nekik. Ezt a napot választottam, hogy megkezdjem működésemet az emberek között, mivel ez Fiam, Jézus drágalátos Vérének ünnepe. Ebbe a Vérbe szándékozom most megkezdendő művemet mártani, hogy bő termést hozzon az egész emberiségben”(Az Atya szól gyermekeihez 22.old.)
negyedik rész
Eugénia „leborulva, arccal a földnek, semmiségemben elmerülve mondtam el a Magnificat-ot. Rögtön utána az Atya azt mondja nekem: üljek le Ővele, hogy leírhassam azt, amit elhatározása szerint az embereknek mondani akar”(Az Atya szól gyermekeihez 21. old.)„Az Őt kísérő egész udvar eltűnt. Csak az Atya maradt velem és mielőtt leült volna, azt mondta nekem: Már megmondtam neked és megint csak mondom: nem ajándékozhatom nektek még egyszer szeretett Fiamat, hogy bizonyítsam az emberek iránti szeretetemet! Most azért jövök közéjük, hogy szeressem őket, és hogy ezt a szeretetet megismerjék, magamra veszem hasonlóságukat, szegénységüket. Nézd, lerakom koronámat és minden dicsőségemet, hogy egy közönséges ember külsejét vegyem fel! Miután felvette az egyszerű ember külsejét, lábaihoz rakva koronáját és dicsfényét, szívéhez szorította a földgömböt, bal kezével tartva azt, majd mellém ült. Érkezéséről, tartásáról, amit méltóztatott felvenni, és szeretetéről csak néhány szót szólhatok. Tudatlanságomban nem találok szavakat annak kifejezésére, amit megértetett velem. „Béke és üdvösség – mondta - e háznak és az egész világnak! Hatalmam, Szeretetem és Szentlelkem érintse meg az emberek szívét, hogy az egész emberiség az üdvösség felé forduljon, és az Atyához jöjjön, aki keresi őt, hogy szerethesse és megmenthesse. Földi helytartóm, XI. Piusz értse meg, hogy ezek az üdvösség és az áldás napjai. Ne mulassza el az alkalmat felhívni a gyermekek figyelmét az Atyára, aki azért jön, hogy jót tegyen velük ebben az életben és az örök boldogságot készíti el nekik. Ezt a napot választottam, hogy megkezdjem működésemet az emberek között, mivel ez Fiam, Jézus drágalátos Vérének ünnepe. Ebbe a Vérbe szándékozom most megkezdendő művemet mártani, hogy bő termést hozzon az egész emberiségben”(Az Atya szól gyermekeihez 22.old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése