Nagyböjt 5. hét szerda

Nagyböjt 5. hét szerda
Dán 3,14-20.91-92.95; Jn 8,31-42
„Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem” (Jn 8,42)

A mai evangéliumi szakasz ezzel a figyelmeztetéssel indítja gondolkodásra az akkori hallgatókat és velük minket is, akik szeretnénk Jézus tanítását igazán megismerni: „Azoknak a zsidóknak, akik hittek neki, Jézus azt mondta: Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket”(31-32) Milyen igazságot kellett Jézusnak az előzményekben hirdetnie, hallgatóinak pedig megismernie és megtartania? Isten ősi kinyilatkoztatása az első emberek részére az volt, hogy Isten végtelen igazság és végtelen szeretet. A sátán ezt az igazságot és színtiszta szeretetet rombolta le a kísértéssel, és ezzel elrabolta ősszüleink és a mi üdvösségünket is. Utána a bűn beismerése és megbánása láttán azonnal megígérte nekik a Megváltót, aki legyőzi a sátánt és visszaadja az istengyermekség és az üdvösség kegyelmét. Jézus most ezt hirdeti: engem küldött az Atya, ezt a nagy kegyelmet én hozom Tőle nektek. A kegyelem Isten ajándéka. Kiérdemelni nem lehet, de kérni kell és el kell fogadni. Így lesz a hívő ember igazán Isten fogadott gyermeke, vagy ahogyan a hittanban tanultuk: megigazult ember. Ez az igaz-volt, megigazultság kiszabadítja az embert a sátán és a kárhozat rabságából. A zsidók ekkor már hatszáz éve állandó rabságban éltek. Kr. e. 722-ben az asszírok elfoglalták az északi zsidó államot, Izraelt. Lakóit szétszórták birodalmuk népei közé. Júdeát és Jeruzsálemet Kr.e. 587-586-ban a babiloni birodalom hatalmas hadserege rombolta le, és az ő népei közé szórták szét a lakosságát. Nem sokára a médek és perzsák birtokába került Babilon birodalma, a zsidó foglyok is benne. Aztán ezeket a népeket hódította meg Nagy Sándor, és kerültek valamennyien a görögök birodalmába. Igaz, már otthon, őseik földjén élhetek a zsidók, de mint idegen hatalmak adófizetői. Ezt az állapotot konzerválta a Római Birodalom. Merész, sőt nagyképű dicsekvés volt azt állítani: „Ábrahám utódai vagyunk és soha senkinek nem szolgáltunk. Hogyan mondod hát te, hogy ’szabadok lesztek’? Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok engem ölni, mert a tanításom nem hatol belétek. Én azt mondom, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok. Azt felelték neki: A mi atyánk Ábrahám! Jézus azt mondta nekik: Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám tetteit cselekednétek. De most meg akartok ölni engem, azt az embert, aki nektek azt az igazságot mondtam, amelyet az Istentől hallottam; Ábrahám ezt nem tette. Ti a ti atyátok tetteit cselekszitek. Erre azt mondták neki: Mi nem paráznaságból születtünk. Egy Atyánk van, az Isten. Jézus így szólt hozzájuk: Ha az Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem” (33-42)