Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLVI.
„Ám Héli fiai Béliál fiai voltak, s nem törődtek az Úrral, sem a papoknak a nép iránt való kötelességével. Hanem ha valaki áldozatot vágott, amikor a húst főzték, odament a pap legénye, háromágú villával a kezében, s azt beleszúrta a tűzhelybe, az üstbe, a fazékba vagy a tálba, s amit épen a villával kihúzott, azt a pap elvette magának. Így cselekedtek a Silóba jövő egész Izraellel. Sőt még a háj meggyújtása előtt is odament a pap legénye, és azt mondta az áldozónak: adj nekem húst, hogy megfőzzem a papnak, mert főtt húst nem fogadok el tőled, csak nyerset. Ha erre az áldozó azt mondta neki: Hadd, gyújtsák meg először annak rendje-módja szerint a hájat, aztán végy magadnak amennyit a lelked, kíván. Ő feleletül így szólt: Semmiképpen sem! Csak adj azonnal, különben erőszakkal veszek! Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az Úr előtt, mert elidegenítették az embereket az Úrnak való áldozattól. Héli akkor már igen öreg volt. Amikor meghallotta, amit fiai egész Izraellel cselekedni szoktak, s hogy a sátor ajtajánál ügyelő asszonyokkal hálnak, azt mondta nekik: Miért cselekszitek azokat a dolgokat, azokat az igen rossz dolgokat, amelyeket az egész néptől hallok? Ne fiaim, mert nem jó hír az, amelyet hallok, vétekre viszitek az Úr népét. Ha ember ellen vétkezik az ember, Isten lehet a döntőbíró, de ha az Úr ellen vétkezik az ember, ki járhat közben érte? Ám azok nem hallgattak apjuk szavára, mert az Úr meg akarta őket ölni. A gyermek Sámuel azonban egyre nagyobb és kedvesebb lett mind az Úr, mind az emberek előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése