Megteltek mind Szentlélekkel.
2011.06.12. vasárnap
A bölcsesség erénye az az állandó jóra való készség, amellyel könnyen és gyorsan felismerjük, hogy milyen tetteinkkel tudjuk helyesen szolgálni örök üdvösségünket. Ez a lelki készség már szerepelt a pogányok gondolatvilágában is. Nem nevezték erénynek és nem az örök üdvösség elnyerésére irányult, de mint szellemi erő, legendás alak élt az okos pogányok tudatában. Tőle remélték, hogy segíti az embert abban, hogy felismerje, az életben hogyan kell boldogulnia, a boldogságot milyen viselkedéssel tudja legkönnyebben elérni. Magában foglalt bizonyos világszemléletet, erkölcsi szabályokat, később Egyiptomban vallásos vonatkozásokat is. A görögöknél a VI. századtól fogva inkább spekulatív jelleget öltött és filozófiává alakult. Akkor még kezdetlegesek voltak a technika és a természettudományok, ezekkel is ebben a gondolatkörben foglalkoztak. Ez lett az ókor humanizmusa. A Szentírásban is megtaláljuk a bölcsességet, mint Isten igéjét. Ott természetesen nem azt jelenti, hogy a bölcsesség fejlődése egy bizonyos szakaszában humanizmussá változik. Ha behatóan vizsgáljuk a bibliai bölcsességet, úgy találjuk, hogy Isten mindent célravezetően teremtett, tehát bölcsen. Isten maga bölcs végtelenül. Az embernek van szüksége arra, hogy ezt az isteni bölcsességet okosan felismerje minden isteni műben, és így állandóan közelebb kerüljön Isten megismeréséhez a művein keresztül. Úgy tűnik némelyik megfogalmazásban, mintha személy lenne ez a bölcsesség, aki ott ül hajnalban a vele egész éjszaka ismerkedni vágyó embernek a küszöbén, várva, hogy kilépjen a házból, és ott találja őt mint egy mindenben segítő jó barátot. A bölcsesség mint sarkalatos erény a keresztény ember számára könnyű és biztos eligazítást ad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése