Krisztus értünk szegénnyé lett, hogy általa meggazdagodjunk.
2011.06.14. kedd
A legegyszerűbb eszköz is akkor hasznos, ha arra a célra használjuk fel, amire tervezték és készítették. A bicska jó kenyeret szelni, faricskálni, de kár sziklahasogatásra használni. Tönkremegy. Fokozottan áll ez az elv az emberre. Az embert Isten a maga hasonlatosságára teremtette, tehát arra, hogy élete hasonló legyen a Szentháromság személyeinek belső életéhez.Az isteni Személyek benső élete egymás tökéletes boldogítása. Ez abban fejeződik ki, hogy az Atya végtelen nagy isteni természetét maradéktalanul odaajándékozza öröktől fogva születő Fiának. Ezzel Őt végtelenül boldoggá teszi. De a Fiú is ugyanígy boldogító ajándékozásra érez ösztönzést, mert végtelenül szereti Atyját, és tudja, hogy az isteni természet neki is feltétlenül szükséges. És ezt a végtelen ajándékot immár ketten adják tovább az isteni akarat síkján származó Szentléleknek. Az embereknek, mint én magam is milliószor hangoztattam és írtam, ugyanez a feladatuk, ha boldogok akarnak lenni. Adniuk kell azt a jót a melléjük rendelteknek, amire nekik szükségük van a boldogságukhoz. Az egyszerű emberéletben az édesanya ennek a teljes odaadásnak a képviselője. A másik, a lélek síkján tevékenykedő hivatáskör képviselője a pap. Az ő feladata is a rábízottak boldogítása. A papok éljenek, boldogítsanak minden rászorulót „a Szentháromság mintájára”. Ez minálunk nyilván arra a mérhetetlen kegyelmi kincsre vonatkozik, amelyet a fölszentelés alkalmával Isten kezünkbe rejt. Az igazság hirdetése a gyermekek szintjétől kezdve a teológia mérhetetlen titkaiig mindent tudjon a pap, és közölni is tudjon, ebbe bele ne fáradjon. Aztán a szeretet, a kegyelemre szoruló igénye szerint bőven áradjon a papok tevékenysége révén. Kereszteljen, hogy az illető az Atya gyermeke, a Fiú testvére, a Szentlélek temploma legyen. A megszentelő kegyelmet elveszített bűnöst gyóntassa, oldozza fel, hogy többszörösen is boldognak érezhesse magát. Adja a Krisztust szívébe várónak a Megváltó teljességét a szentmisén, szentáldozásban. Eskessen, hogy a jegyesek lángoló szerelme önemésztő tűzként képesítse mindegyiket, hogy a napi áldozatokat meg ne tagadja, önmaga kiüresítéséig adni tudja a családjának még ebben a félrevezetett, elbolondított korban is. S közben neki is adassék a boldogság onnan felülről, hogy ne érezze magát kisemmizettnek, mert ezeket a kincseket osztja, maga ne legyen koldusa vagy tolvaja mások boldogságának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése