Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLIII.
Sámuel: Isten meghallgatott.
A szívből jövő ima és Héli főpap áldása után Anna megnyugodott. „Evett, és az arca többé bánatosra nem változott. Reggel aztán felkeltek, imádkoztak az Úr előtt, aztán visszatértek, és elmentek házukba, Ramátába. Amikor aztán Elkána megismerte Annát, a feleségét, az Úr megemlékezett róla, és történt napok múltával, hogy Anna fogant és fiút szült. Sámuelnek nevezte el, mert az Úrtól kérte őt. Amikor aztán felment férje, Elkána, és egész házanépe, hogy lerója ünnepi áldozatát és fogadalmát az Úrnak, Anna nem ment fel. Azt mondta a férjének: Nem megyek fel, amíg el nem választom a gyermeket. Akkor majd felviszem, hogy jelenjen meg az Úr színe előtt, és végleg ott is maradjon. Elkána, a férje azt felelte neki: Tedd csak, amit jónak látsz. Maradj, amíg el nem választod. Csak azért könyörgök, hogy az Úr teljesítse szavát! Otthon maradt tehát az asszony és szoptatta fiát, míg el nem választotta. Amikor aztán elválasztotta, felvitte magával, három fiatal bikával, három vé-ka liszttel, és egy korsó borral együtt, és elvitte az Úr házába, Silóba. A gyermek még kicsinyke volt. Amikor levágták a fiatal bikát, odavitték a gyermeket Hélihez. Anna akkor így szólt: Kérlek, uram! Életedre mondom, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki előtted álltam, amikor itt az Úrhoz imádkoztam. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem. Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál. Ezután imádták ott az Urat”. (1Sám 1,18-28)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése