Örömest dicsekszem gyöngeségeimmel.
2011.06.18. szombat
Szent Pál apostol korintusi híveihez írt első levelében a következőket írja: „Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne. Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a jutalmat. Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik: ők azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant. Futok tehát, és nem csak vaktában; mérem az ökölcsapásokat, és nem csakúgy, a levegőbe csapkodva, hanem sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek”. (1Kor 9,23-27)Szent Pál apostol szerint tehát van valamiféle verseny a vallásos élet terén is. Lelki verseny, de hát a sport testet edző és versenyeztető fajtái mellett vannak szellemi sportok is. Mindegyik más-más, de vannak közös vonásaik. Maga a versenyzés ténye, izgalma, eredményei. Vannak gyakorlások, edzések, szabályok. A győztesek jutalmat kapnak. Szent Pál apostol példázatában a verseny mit jelent? Isten Atyánk nem egyforma testi és lelki erőket ajándékoz az embereknek. Mind a testi, mind a szellemi erők, tehetségek arra valók, hogy a nekem kijelölt földi élet idejében ezeket az erőket kifejlesszem, és felhasználjam azoknak a boldogítására, akiket Isten mellém rendel a családban, iskolában, munkahelyen, közlekedésben, egész életem folyamán. Boldogságot kell tehát osztani: olyan értéket adni nekik, amikre szükségük van, és amiket Isten rajtam keresztül akar nekik ajándékozni, amit ha megkapnak, örülnek neki, boldogok. Én ezért nem kérek, rendszerint nem is kapok ellenszolgáltatást. Viszont ezek menyei értékek. Jézus mondja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is”. (Mt 6,19-21) Isten Atyánk maga gyűjti össze számunkra ezeket a földön az ég számára szánt szeretetkincseket, és ezek ragyognak benned s rajtad már az ítéleten, a mennybe lépve pedig olyan nagy adagot kapsz a boldogságból, amennyi örömöt, boldogságot itt a földön egész életedben másoknak nyújtottál1 Ez a kincs nem hervad, nem értéktelenedik, időtlen időkre, vagyis örökké a tied!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése