Dr. Udvardy György püspök

Dr. Udvardy György püspök
Pécsi Egyházmegye

2016. augusztus 7., vasárnap

Az Irgalmasság Szent Éve 249.



A SZERETET ISTENE
elmélkedés negyedik rész

Isten végtelen Szeretet.„Caritas est diffusívum sui” (A Szeretet önmaga szétárasztása) Próbáljuk meg egymás után vizsgálni „a hajnalcsillag előtt született” Fiú és a világ teremtésének befejező mozzanata (az emberek őseinek megteremtése) között van-e közös vonás? Igen, van, mégpedig az indító ok, az Isteni Szeretet. Az Atya Személye is, isteni természete is végtelen, felfoghatatlan titok. Amikor megjelenik Mózesnek a Sínai-hegy közelében az égő, de el nem hamvadó csipkebokorból szólítja meg Mózest: „Mózes, Mózes! Itt vagyok – felelte. Erre így szólt: Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld. Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene. Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni” (Kiv 3,4-6) Élő emberi szemmel láthatatlan,” titok vagyok” erre akarja beszélgető partnerét figyelmeztetni. A következő megnyilatkozása végtelen szeretetének bemutatása: „Az Úr pedig így szólt: Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát, és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére. Most tehát Izrael fiainak a kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket. Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból”(7-10) „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?’ Isten ezt válaszolta: Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van. Ha majd kivezetted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen mutattok be áldozatot Isteneteknek”.(11-12) „Mózes ezt mondta Istennek: Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? Mit feleljek erre? Isten ezt válaszolta: Én vagyok, aki vagyok. Azután folytatta: Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok. Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre. Menj tehát, hívd össze Izrael véneit, és mondd meg nekik: Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent nekem és kijelentette: Letekintettem rátok, és láttam a bánásmódot, amelyben az egyiptomiak részesítettek benneteket. Ezért elhatároztam: kivezetlek benneteket az egyiptomi rabságból a kánaániak, a hettiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel-mézzel folyó országba” (13-17) Az Isten, a Szeretet Istene, a világ teremtése előtt isteni szüléssel szülte a Fiút, és a legtisztább szeretettel adta oda neki a végtelen istenséget.  A Fiú végtelen örömmel elfogadta azonnal a lehető legnagyobb ajándékot, de azonnal vissza is ajándékozta Atyjának, mert a személy soha nem lehet természet nélkül. A legnagyobb szeretet ez a végtelen ajándék. Aztán az immár közös kincset együtt ajándékozzák az isteni akarat síkján származó Szentléleknek kettejük közös kincsét. Az emberteremtés főajándéka a megszentelő kegyelem. Mindkét ősszülő lelkük teremtésével együtt kapta meg, s általa a fogadott istenfiúságot is. Sajnos, néhány hét alatt egy ócska ördögi ajánlat miatt el is vesztették. A Fiúisten szenvedése és kereszthalála elvileg visszaszerezte minden embernek, és aki hisz ebben és megkeresztelkedik Jézus Krisztus keresztségével, az visszakapja és üdvözül. Aki nem hisz, az elkárhozik. Ezt a hitet szeretném jószívű testvéreimmel kiesdeni. Úgy-e, mellém álltok?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése