Évközi 19. hét csütörtök
Ezekiel eljátssza elbizakodott kortársai előtt a
menekülést, vagyis szemük elé tárja a rettenetes jövőt, amellyel nem akarnak
szembenézni: a fejvesztett menekülést és az idegen országba való elhurcoltatást.
Krisztus Egyházának szentjei mind jelei voltak az eljövendő ítéletnek:
szélcsendes, békés emberi élet közepette sokan közülük a pusztaságba vonultak,
barlangok mélyén húzták meg magukat, de a leglényegesebb tekintetében
mindnyájan ugyanúgy cselekedtek: életüket szüntelenül kitették Isten igéje
ítéletének, és ehhez szabták életüket, nem pedig a kor aktuális szellemi
divatjaihoz és közízlés(telenség)éhez.
Ha Krisztus híveinek tartjuk magunkat, mindegyikünk
életében, kell lennie valaminek, ami nem magyarázható meg ennek a világnak a
logikájával, mert az eljövendő ítéletre utal és arra, ami azután következik: a
test dicsőséges feltámadására és az örök életre. Kell, hogy legyenek a mi
életünkben is olyan döntések, melyek láttán azok, akik nem hisznek vagy
ellanyhultak a Krisztus-követésben, értetlenül és némi megütközéssel kérdezik:
Mit csinálsz? Miért teszed ezt? Miért vállaltok még újabb és újabb gyerekeket?
Miért vállalod a szüzességet? Miért bocsátasz meg annak, aki súlyosan vétkezett
ellened, s talán bocsánatot sem kért tőled? Éppen erről szól Urunk a mai Evangéliumban. A
világot zavarba ejtő, sőt talán meg is botránkoztató megbocsátás, amelyre a
keresztény ember képes, éppen abból a benső tapasztalatból forrásozik, hogy
neki megbocsátott és meg fog bocsátani az eljövendő ítéletkor az Úr. Ezt az
örömhírét adja tovább, maga is megbocsátva azoknak, akik vétkeztek ellene.
Urunk Jézus, akinek áldozatáért a mennyei Atya
elengedte mérhetetlen tartozásunkat, melyet soha nem tudtunk volna
visszafizetni, óvj meg attól, hogy úgy cselekedjünk, mint a példabeszédbeli
szívtelen, gonosz szolga, akinek mit sem használt a Király nagylelkűsége. Vedd
kézbe és igazítsd, kérünk, életünket a Te igédhez, és segíts kegyelmeddel, hogy
bocsánatodat befogadjuk és tovább is adjuk azoknak, akikkel csak találkozunk.
Szent Klára szűz, aki gyermeki bizalommal hagyatkoztál
az Úrra akkor is, amikor veszedelem fenyegetett, könyörögj érettünk, hogy a
nehézségek közepette se veszítsük el bizalmunkat gondviselő Istenünkben, s
bátor lélekkel vállaljuk mindenkor, hogy hozzá tartozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése