Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIVL.
A szövetség ládáján a Jordánban Isten dicsősége (Kebód Jahveh) ragyogott.
„A nép tehát elindult sátraiból, hogy átkeljen a Jordánon, s a papok, akik a szövetség ládáját vitték, előtte mentek. Amint beléptek a Jordánba, és lábukat belemártották a víz szélébe, - mivel aratás ideje volt, a Jordán teljesen betöltötte medrének partjait -, a felülről jövő víz egy helyen megállt és messze attól a várostól, amelyet Ádomnak neveznek, egészen Szártán helyéig, úgy feltornyosodott, hogy hegynek látszott, a lefelé levő víz pedig lefolyt a Puszta tengerébe (melyet most Holt-tengernek neveznek), míg egészen el nem fogyott. Erre a nép átment Jerikó felé: a papok, akik az Úr ládáját vitték, száraz talajon, a Jordán közepén, felövezve álltak, s az egész nép száraz medren ment át. Amikor aztán átmentek, azt mondta az Úr Józsuénak: Válassz tizenkét férfit, egyet-egyet minden törzsből, és parancsold meg nekik, hogy vegyenek a Jordán medrének közepéből, onnan, ahol a papok lába állt, tizenkét igen kemény követ, s tegyék le azokat azon a táborhelyen, ahol ezen az éjszakán sátrat üttök“(Józs 3,14-4,3) A tizenkét férfi vállán hozta ki a Jordánból a kemény köveket az új táborhelyre. Ezt az ismertetést kellett hozzá fűzni: „Elfogyott a Jordán vize az Úr ládájának színe előtt, amikor átment rajta: azért tették ide ezeket a köveket örök emlékül Izrael fiai számára”(Józs 4,7) Másik tizenkét követ pedig a papok lába nyomán helyeztek el a Jordán medrében. Aztán feljöttek a papok a frigyládával a Jordánból, a feltornyosult víz pedig azonnal folyt a Holt-tenger felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése