Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXXXVIII.
Messiási áldás.
Bálám teljesítette Ura akaratát. Lemondott a bőséges jutalomról, és lényegében megismételte azt az áldást, amelyet maga Isten adott Ábrahámra nyolc évszázaddal azelőtt. Mivel pedig a király kiadta a hasznavehetetlen próféta útját, az örömmel gondolt a jól végzett küldetésre, és rögtön indult volna hazafelé, de akkor Isten azonnal kitüntette feddhetetlen szolgáját azzal, hogy felfedte előtte Izrael egyedüli nagy küldetését: Az idők távlatában ez a nép szüli majd világra a VILÁG ÜDVOZÍTŐJÉT. „Ám mielőtt elmegyek népemhez, hadd adjak tanácsot, mit tegyen néped ezzel a néppel az utolsó időkben. Erre elkezdte példázatát és ismét szólt: Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Fölséges tudományát tudja, s a Mindenható látomásait látja leborulva s megnyílt szemmel: Látom Őt, de nincs még itt, nézem Őt, de nincs még közel. CSILLAG TÁMAD JÁKOBBÓL, és KIRÁLYI PÁLCA KÉL FEL IZRAELBŐL s megveri Moáb fejedelmeit, mind elpusztítja Szetnek gyermekeit. Az ő birtoka lesz Edom. Szeír öröksége: ellenségeire száll, de Izrael hatalmat gyakorol. Jákob sarja uralkodni fog s elpusztítja a Város maradékait”. (Szám 24,14-19) „Felkelt erre Bálám és visszatért lakóhelyére, s Bálák is hazament azon az úton, amelyen jött”. (26) A Tigris és Eufrátesz folyók vidéke pedig boldogan őrizte nagy prófétája örökségét: Ezerkétszáz évig minden éjjel kitartóan figyelték csillagászaik, mikor jelenik meg az égen együttállásban a Jupiter (Király-csillag) és a Saturnus (a zsidók csillaga), hogy egyesült fényük jelezze: Beteljesült Bálám jövendölése, megszületett az újszülött Király (Mt 2,2-12)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése