Apolló nagy segítségükre volt azoknak, akik hívőkké lettek.
2011.06.04. szombat
Az Ószövetségben a kenyér az összes többi ennivalót is jelentette, amire az emberi szervezetnek szüksége van. Amikor Isten két angyal kíséretében megjelent Ábrahámnak Mamre völgyében, így hívta meg őket ebédre: „Teszek majd elétek egy falat kenyeret is, hogy felüdítsétek magatokat.” (Ter 18,5) Aztán így adja ki a parancsot feleségének és szolgájának: három véka lisztlángból készíts hamuban sült lepényt. A csordából hozok egy fiatal borjút a javából, azt készítsd el! Aztán vajjal, tejjel együtt feltálalta a vendégeknek.József testvéreivel kapcsolatban az új fordítás már így szól:„leültek enni”, de emlékszem a gyerekkorban tanult szövegre:leültek „kenyerezni”(Ter 37,25)
Ugyanerre utal a zsoltár is. „Növényeket (sarjasztasz) az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből és bort, hogy vidámítsa az ember szívét. Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét”. (Zsolt 104,14-15) a Kivonulás könyvében pedig ezt ígéri Isten Mózesnek: „íme, én majd kenyeret hullatok nektek az égből! Menjen ki a nép, és szedjen egy-egy napra valót”(Kiv 16,4) Mi arról beszélünk, hogy Jézus a csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a kafarnaumi zsinagógában nem mannát, de nem is előző napi csodával megszaporított házikenyeret ígér a benne hívőknek. Más fogalommal dolgozunk Jézus nyomán:„Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret; hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak. Ekkor azt mondták neki: Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret! Jézus azt felelte nekik: Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg”. (Jn 6,32-35) Ezzel Jézus félreérthetetlenül kimondja, hogy az Ő teste és vére a lélek étele és itala, nem testünk tápláléka. Azért örök táplálék, mert Ő isteni Személy. Ő Isten, és emberségét istenségével úgy kapcsolta össze a megtestesüléskor, hogy azok szétválaszthatatlanok. Teste és Vére mindenfajta táplálékot ad, mindent pótol, mindent gyógyít, mint a testi táplálék. De nem természetes erővel teszi és nem a testnek, hanem természetfeletti módon a léleknek ad. kegyelmeket.A természetes táplálék ereje kifogy, a testünk fel sem tudja venni később a táperőt, orvosságot.Az Eukarisztia ebben is több:„Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, melyet majd én adok, az én testem a világ életéért”. (48-51) A „én vagyok” többszörös ismétlése a mindig élő, mindig egyformán létező Jézus isteni mivoltát hangsúlyozza. Jézus az utolsó vacsorán mutatta meg, hogy gondolta el a kenyér és a bor átváltoztatását.Kezébe vette a kenyeret e szavakkal.„Ez az én Testem, mely értetek adatik” „Ez a kehely az újszövetség az én véremben, mely értetek kiontatik”. (Lk 22,19-20) Hisszük, hogy amit Jézus mond, az úgy van. Kívülről ugyan semmi változás nem történik, mert csak a kenyér és a bor lényege változik át s lesz az Úr teste és vére. Minden járulék: szín, szag, íz, mennyiség, alak, súly változatlan marad. Áldozni elég egy szín alatt, mert mindkét szín alatt az egész Jézus van jelen. Misézni viszont csak két színnel: kenyérrel és borral lehetséges, mert csak így tudjuk megmutatni, hogy Jézus valóban meghalt értünk, mert teljesen kiontották testéből utolsó csepp vérét is. Szentáldozás után öt-tíz percig marad bennünk szentségi jelenléttel Jézus.Addig csak vele foglalkozzék a szívünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése