Karácsony nyolcadának hatodik napja
Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk
parancsait”
János apostol írásai nem könnyen érthetők. A hívő embernek is el kell gondolkodnia, hogy pontosan mit is akar tudtunkra adni az a tanítvány, akit szeretett Jézus Amikor ezt olvassuk tőle Istenre vonatkoztatva: „Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja: ismerem őt, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság”. (1Jn 2,3-4) Az ismeret az értelem tevékenysége nyomán jön létre. Ismerni tehát annyit jelent, hogy tudok valamit valakiről vagy valamiről. Ismeretem annál tökéletesebb, mennél többet tudok az ismeret tárgyáról, és ezek az ismeretek mennél pontosabbak. Az Isten ismerete akkor igaz, ha a róla való ismeretem megegyezik azzal, amit Ő saját magáról mondott. Amikor tehát felfogom értelmemmel, hogy Isten mit tanít önmagáról, ez egyben parancs a számomra, hogy róla így kell gondolkodnom. De a gyakorlati életben is úgy gondolkodom róla, hogy a tennivalóimat is elfogadom, ami az Ő létéből, abszolút fölségéből, rám vonatkozó uraságából fakad. Ha ezeket nemcsak elméletileg értem meg, hanem életem alapjául el is fogadom és megtartom, akkor mondhatom, hogy igazán ismerem Őt. Ezért amikor azt tanulom róla, hogy Isten létét, azt hogy Ő van, létezik, mindabból, ami teremtett dologként létezik, az emberi ész saját erejéből megismerhetem, sőt bizonyítani is tudom, akkor azt is kimondom, hogy ebből azt is következtetni tudom, hogy az Isten nekem legfőbb Uram, és engedelmeskedni tartozom neki. Levonja a következtetést eddig mondott állításaiból: „Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, és ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja,hogy őbenne lakik, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt”: (5-6)János ezután a két szövetség fontosságáról beszél, úgy, ahogyan ezekben a szövetségekben Istenről egyre világosabban szerezhettünk ismereteket: „Szeretteim, nem új parancsot írok nektek, hanem régi parancsot, melyet kezdettől fogva ismertek. A régi parancs az ige, amelyet hallottatok”..(7) Amit tehát Isten az Ószövetségben nyilatkoztatott ki önmagáról, az igazság, azt is el kell fogadnunk. Az Újszövetségben azonban Jézus az addig homályosabb ismereteket megvilágosította: „De új parancsot is írok nektek, ez rá is, rátok is vonatkozik, mert a sötétség elmúlt, és az igaz világosság világít már. Aki azt mondja, világosságban van, de testvérét gyűlöli, az még most is a sötétségben van. Aki szereti testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne botránkozás. De aki gyűlöli testvérét, az sötétben van, a sötétben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét”: (8-11) Emlékezzünk: Jézus egyszer beszélt arról, hogy a régieknek úgy tanították a törvényt: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet! (Lev19,18)Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő felkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad az igazaknak és a gazembereknek”. (Mt 5,43-45) Nem engedjük, hogy szemünk a sötéttől vak legyen.
János apostol írásai nem könnyen érthetők. A hívő embernek is el kell gondolkodnia, hogy pontosan mit is akar tudtunkra adni az a tanítvány, akit szeretett Jézus Amikor ezt olvassuk tőle Istenre vonatkoztatva: „Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja: ismerem őt, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság”. (1Jn 2,3-4) Az ismeret az értelem tevékenysége nyomán jön létre. Ismerni tehát annyit jelent, hogy tudok valamit valakiről vagy valamiről. Ismeretem annál tökéletesebb, mennél többet tudok az ismeret tárgyáról, és ezek az ismeretek mennél pontosabbak. Az Isten ismerete akkor igaz, ha a róla való ismeretem megegyezik azzal, amit Ő saját magáról mondott. Amikor tehát felfogom értelmemmel, hogy Isten mit tanít önmagáról, ez egyben parancs a számomra, hogy róla így kell gondolkodnom. De a gyakorlati életben is úgy gondolkodom róla, hogy a tennivalóimat is elfogadom, ami az Ő létéből, abszolút fölségéből, rám vonatkozó uraságából fakad. Ha ezeket nemcsak elméletileg értem meg, hanem életem alapjául el is fogadom és megtartom, akkor mondhatom, hogy igazán ismerem Őt. Ezért amikor azt tanulom róla, hogy Isten létét, azt hogy Ő van, létezik, mindabból, ami teremtett dologként létezik, az emberi ész saját erejéből megismerhetem, sőt bizonyítani is tudom, akkor azt is kimondom, hogy ebből azt is következtetni tudom, hogy az Isten nekem legfőbb Uram, és engedelmeskedni tartozom neki. Levonja a következtetést eddig mondott állításaiból: „Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, és ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja,hogy őbenne lakik, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt”: (5-6)János ezután a két szövetség fontosságáról beszél, úgy, ahogyan ezekben a szövetségekben Istenről egyre világosabban szerezhettünk ismereteket: „Szeretteim, nem új parancsot írok nektek, hanem régi parancsot, melyet kezdettől fogva ismertek. A régi parancs az ige, amelyet hallottatok”..(7) Amit tehát Isten az Ószövetségben nyilatkoztatott ki önmagáról, az igazság, azt is el kell fogadnunk. Az Újszövetségben azonban Jézus az addig homályosabb ismereteket megvilágosította: „De új parancsot is írok nektek, ez rá is, rátok is vonatkozik, mert a sötétség elmúlt, és az igaz világosság világít már. Aki azt mondja, világosságban van, de testvérét gyűlöli, az még most is a sötétségben van. Aki szereti testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne botránkozás. De aki gyűlöli testvérét, az sötétben van, a sötétben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét”: (8-11) Emlékezzünk: Jézus egyszer beszélt arról, hogy a régieknek úgy tanították a törvényt: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet! (Lev19,18)Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő felkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad az igazaknak és a gazembereknek”. (Mt 5,43-45) Nem engedjük, hogy szemünk a sötéttől vak legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése