Szűz Mária látogatása Erzsébetnél
Szof 3,14-18; Róm 12,9-16b;Lk 1,39-56
„Íme, Erzsébet a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen”
Isten az élet Istene. Ószövetség utolsónak íródott bölcsességi könyvéből idézzük: „Isten a halált nem alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában” (Bölcs 1,13) Valóban, Isten úgy teremtette az embert, hogy anyagi teste és szellemi lelke egységesen alkossa lényegét, és ami a szülők szerelméből fogantatik, azt a parányi embertest-kezdeményt azonnal igazi emberré avatja azzal, hogy a semmiből megteremti a szellemi lelket, azonnal egyesíti a kis testtel, teremt rögtön, egy-időben egy új személyiséget, és mindazt, amit a szülők és Isten együtt életre keltett, a személy birtokba vegye és az emberi nem új tagjaként élni kezdjen.Isten ezt az új élet kezdetére lépett embert olyan szeretettel szerette, hogy örök rendelkezéssel neki is megadta az Isten fogadott gyermekévé avató ajándékot, a megszentelő kegyelmet, amit az ősszülők el is nyertek Teremtőjüktől. Isten nem akarja az emberek halálát, minden édesapát és édesanyát azzal a joggal ruházta fel, hogy közös gyermekük apai-anyai jogon örökölje a fogadott fiúság ajándékát. Amikor az angyal köszöntötte Máriát, neki a köszöntésben fogalmazta meg, hogy az ősszülők vétkük miatt a maguk kárára és az összes leszármazottaik kárára is elvesztették ezt a kiváltságot, de Mária a Szeplőtelen Fogantatással lelke megteremtésével együtt visszakapta. Új neve ezért: Kegyelemmel teljes. Az angyal azért említi meg az idős rokonasszony rendkívüli anyaságát, mert Mária anyasága is a mindenható erejéből lesz szűzi foganás, de figyelmeztetni akarja: ha majd a Megváltó foganása után elmegy az idős várandós rokonasszonyhoz, a benne növekvő magzatot nem a lelke teremtésével egy időben, de még születése előtt megajándékozhatja az istengyermekség csodálatos ajándékával.
Szof 3,14-18; Róm 12,9-16b;Lk 1,39-56
„Íme, Erzsébet a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen”
Isten az élet Istene. Ószövetség utolsónak íródott bölcsességi könyvéből idézzük: „Isten a halált nem alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában” (Bölcs 1,13) Valóban, Isten úgy teremtette az embert, hogy anyagi teste és szellemi lelke egységesen alkossa lényegét, és ami a szülők szerelméből fogantatik, azt a parányi embertest-kezdeményt azonnal igazi emberré avatja azzal, hogy a semmiből megteremti a szellemi lelket, azonnal egyesíti a kis testtel, teremt rögtön, egy-időben egy új személyiséget, és mindazt, amit a szülők és Isten együtt életre keltett, a személy birtokba vegye és az emberi nem új tagjaként élni kezdjen.Isten ezt az új élet kezdetére lépett embert olyan szeretettel szerette, hogy örök rendelkezéssel neki is megadta az Isten fogadott gyermekévé avató ajándékot, a megszentelő kegyelmet, amit az ősszülők el is nyertek Teremtőjüktől. Isten nem akarja az emberek halálát, minden édesapát és édesanyát azzal a joggal ruházta fel, hogy közös gyermekük apai-anyai jogon örökölje a fogadott fiúság ajándékát. Amikor az angyal köszöntötte Máriát, neki a köszöntésben fogalmazta meg, hogy az ősszülők vétkük miatt a maguk kárára és az összes leszármazottaik kárára is elvesztették ezt a kiváltságot, de Mária a Szeplőtelen Fogantatással lelke megteremtésével együtt visszakapta. Új neve ezért: Kegyelemmel teljes. Az angyal azért említi meg az idős rokonasszony rendkívüli anyaságát, mert Mária anyasága is a mindenható erejéből lesz szűzi foganás, de figyelmeztetni akarja: ha majd a Megváltó foganása után elmegy az idős várandós rokonasszonyhoz, a benne növekvő magzatot nem a lelke teremtésével egy időben, de még születése előtt megajándékozhatja az istengyermekség csodálatos ajándékával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése