Az Irgalmasság Szent Éve 128.

Fehérvasárnap

Húsvét nyolcadának nyolcadik napját a legrégebbik liturgia ezt a napot Fehérvasárnapnak nevezte el. Az azévi nagyböjben a felnőtt fiatalok arra készültek, hogy nagyszombat éjjel a tűzszentelés és az ünepélyes templomi bevonulás után meghallgatják a szerpap (diákonus) öröménekét, majd a legnagyobb örömajándékot kapják meg Egyházunktól: megkeresztelik a felkészülteket, hogy az értünk szenvedett és kereszthalált elviselt Jézus érdemeiért ők is a Mennyei Atya fogadott gyermekei, a Fiúisten fogadott testvérei és a bérmálás szentségében a Szentlélek templomai lehessenek. Az öröm teljességéhez tartozott e nagy ajándékokat betetőzése: az ősszülők bűne miatt elveszített megszentelő kegyelmet visszanyerték, vele együtt az örökséget, a mennyország polgárjogát is. Ezeket a felbecsülhetetlen értékű ajándékokat jelképezte a szertartás egyik fontos mozzanata, amikor a keresztséget medencében szolgáltatták ki, a segítők szárazra törölték a krisztusi példa szerint háromszor alámerített hívő ember testét. Utána a lélek belső, teljes tisztulást jelképező, bokáig érő hófehér ruhába öltöztették. Így tértek vissza a templomban egybegyűlt régebbi keresztényekhez és fejezték be a szent szertartásokat. Amikor az örömteli szertartás-sorozat végetért, régen is, most is, a jelenlévő híveket, a régebben megkeresztelteket is meghinti a szertartást végző felszentelt pap. Ezután kezdődik a szentmise áldozati része a felajánlással. A szentáldozásban természetesen az új kresztények is részesültek. Ők abban a fehér ruhában tértek haza, amibe felöltöztették őket. Ezt viselték egy hétig. A hét utolsó napja utáni vasárnapon pedig újra megszokott ruhájukba öltözötten tértek vissza a templomba. A keresztelési ruhát karjukra helyezve vitték vissza a templomba, és ott a miséző oltárra helyezték annak jeléül, hogy az életük folytatásában a lelkük kegyelmi ajándékaira nagyon vigyáznak, és tisztán, a szeretet bőséges érdemeivel akarnak az Atya, a Fiú és a Szentlélek elé lépni, hogy átvegyék az érdemeikért járó jutalmaikat a soha véget nem érő örök boldogságban.Atyánk trónusa előtt fogad bennünket, és a megérdemelt boldogság csomagjával tüntet ki mindenkit, ahogy ki-ki megérdemelte a földi életében.