Húsvét 4. hete kedd

Húsvét 4. hete kedd       
ApCsel 11,19-26; Jn 10,22-30
„Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem”

Jézus a jó Pásztor. Vannak már juhai, tehát igaz szívű hívei a zsidó nép köréből. Ezeket említi Jézus a jeruzsálemi templomban, amikor a templomszentelést ünneplik. Ezek közül a Jézus-hívők közül valószínűleg senki vagy nagyon kevesen lehettek jelen a templomszentelés ünnepén, hiszen azt a tél közepén tartották. Arra emlékeztek a hívő zsidók, hogy Makkabeus Júdás és szabadságharcosai az ősz végén befejezték a harcot a pogány görögök ellen, akik véres üldözést kezdeményeztek a hívő, vallásukat komolyan tartó zsidók ellen. A Líziász elleni első győztes csata után (1Makk 4,26-35) üdvös gondolat jutott Júdás Makkabeus eszébe, hogy az üldözések során több ízben is jártak pogányok Isten templomában, jelenlétükkel, gonoszkodásaikkal megszentségtelenítették a felséges Isten szentélyét, rendbe kellene tenni és újraszentelni. Odaérve, „mikor látták, hogy a szentély pusztulófélben van, az oltárt tisztátalanná tették, a kapukat elégették, az udvarokon cserjés nőtt, akárcsak az erdőben és a hegyeken, a kamrákat pedig lerombolták, megszaggatták ruhájukat, sírtak nagy siránkozással, hamut hintettek a fejükre, arcra borultak a földön, megfújták a jelt adó harsonákat, és az égbe kiáltottak”. (4,38-41) Aztán mindent kicseréltek, és közösen „úgy határoztak, hogy évről-évre a maga idejében, mégpedig kiszlev hó huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át öröm és vigasság közepette megülik majd az oltárszentelés ünnepét”(59) Mint Júdás Makkabeus, Jézus is tettekkel akarta megörvendeztetni Atyját és a benne hívőket. Nem a zsidók templomát védte a rombolástól, azt előre megsiratta (Lk 19,41-44), hanem saját testének templomát mutatta meg most is, mint már annyiszor. „A zsidók körülvették őt, és azt mondták neki: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! Jézus azt felelte nekik: Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek, de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök éltet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk”. (Jn 10,24-30) Erről többet akkor nem mertek kérdezni, pedig Jézus a Szentháromság csodálatos titkát említette nekik, ami a zsidó vallás tanítása után kinyitotta volna előttük is a mennyország kapuját.