Húsvét 5. hete Hétfő

Húsvét 5. hete Hétfő
ApCsel 14,5-18; Jn 14,21-26
„Aki parancsaimat ismeri és megtartja, az szeret engem”

Akit szeretünk, annak igyekszünk a kedvében járni. A szolga, akit fizetnek a munkájáért, azért teszi jól a dolgát, nehogy megbüntessék. Az alkalmazott is törekszik rendesen dolgozni, mert elbocsáthatják, ha lusta. Jézus arról beszél, hogy nem fenyegetéssel irányít, hanem a javunkat akarva parancsol, és szeretetből fakadó teljesítésre vár. Az ilyen embert szereti Jézus, szereti az Atya is, aki örül annak, hogy valaki megérti, hogy aki örökké a jót teszi, az mások örömére szolgál. Júdás Tádé megkérdezi: „Miért van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, és nem a világnak?” (22) Jézus válasza mintha nem a kérdésre vonatkozna: „Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.”(23) A „világ”, vagyis a Jézust nem ismerő, nem szerető emberek nem értik Jézus szavát, tanítását, nem használ nekik a jézusi szó, nem is tudják szeretni. Aki elfogadja a Szentháromságról szóló tanítást, Jézus csak utána tudja vele megértetni a szeretetet, amelynek ősmintája a Szentháromság belső élete. Csak ezeket a hívőket tudja üdvözíteni. A mai „világ” nem hisz sem az emberi, sem az isteni szóban. Nem is szeret sem Istent, sem embert, csak önmagát. Hallgassuk Jézust, ismerjük meg egész tanítását, tartsuk meg minden parancsát: ez az örök életet érdemlő szeretet.