Nagyböjt 3. hét csütörtök
A
nép nagy része úgy viselkedett, mint a gyermek: hagyta magát elragadtatni a
csodától, melyet Jézus végbevitt. A Belzebub-vád kitalálói viszont mintha a
gyermekkor naiv lelkesedését túlhaladva, a felnőtt ember kritikus
hozzáállásával közelítettek volna a dologhoz, és úgy próbálták volna azt
megmagyarázni. Ezzel a hozzáállással azonban az a baj, hogy nélkülözte az
objektivitást és az ésszerűséget, hiszen nem is magán az ördögűzés
kétségbevonhatatlan tényén alapult, hanem egy előítéleten, melyhez aztán egy
további rosszindulatú koncepciót gyártottak. Ismerős ez napjaink híradásaiból,
melyekben nem ritka az elfogultság és tendenciózusság, ahol bizonyos tényeket
csak ideológiailag megszűrve, kozmetikázva, ilyen-olyan csomagolásban tálalnak,
s észrevétlenül manipulálják az emberek egész vonatkoztatási rendszerét.
Természetesen
nem kell naivul minden „csodának” felülnünk. Fontos, hogy a csodát meg tudjuk
különböztetni a szemfényvesztéstől, s ne új meg új jeleket hajhásszunk, hanem
engedjük, hogy hozzánk és közénk is elérkezzék az Isten országa, amely a
Jézusban vetett hit által érkezik el hozzánk. Hiszen Jézus nem csodatevő erejét
akarta fitogtatni, nem lenyűgözni, elvarázsolni, elkábítani akarta
hallgatóságát, hanem kinyilvánítani Isten országát, mely elérkezett és a démoni
erőknél is hatalmasabb.
Úr Jézus Krisztus, adj nekünk figyelmes,
gyermeki csodálkozásra képes szívet, mely érzékeny arra, ahogy minket is
megérintesz Isten ujjával, a Szentlélekkel. Segíts kegyelmeddel, hogy engedjünk
a Lélek szelíd, de ellenállhatatlan erejének, mely bennünk is meg tudja törni a
sátán uralmát, és adj az ártatlan gyermeki csodálkozás után felnőtt józanságot,
hogy hatalmadat megtapasztalva le tudjuk vonni a következtetést, mely arra
ösztönöz, hogy nap mint nap egyre jobban elkötelezzük magunkat Melletted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése