Nagycsütörtök

Nagycsütörtök

Kedves Testvérek!

Az Egyház ünneplésének középpontjában a Szent Három Nap áll. Hitünk titkának, a megváltásnak ünnepe. Az egész teremtett világ és a történelem belemerül Isten szeretetének mélységébe. Nagycsütörtök az utolsó vacsora, az első szentmise, az első papszentelés emlékünnepe. A testvéri szeretetnek, a közösségnek és az egységnek az estéje. Templomunk ma az utolsó vacsorának a terme, ahol a pap Jézust jeleníti meg, a hívek pedig az apostolokat. Az ősegyházban a mai nap volt a bűnbánók visszafogadásának időpontja. Jézus megmossa lelkünket és kész arra, hogy testének és vérének vételével végleg beköltözzön hozzánk.

Az a húsvéti lakoma - a Pászka, - melyet Jézus is megünnepelt tanítványaival a szabadulás feletti örömben telt. Szentmisénken ezt az örömöt idézik fel a liturgia fehér színe, a virág, az orgonaszó, a felcsendülő Dicsőség, melyet a csengők hangja kísér.

Egyben megjelennek a fájdalom jelei is. Megrázó ellentétek feszülnek. Jézust azon az éjjelen fogják el, amikor szeretetének legnagyobb jelét adja. Elnémulnak a harangok, a csengők, nem szólal meg az orgona sem a feltámadásig. Mint a leölésre szánt bárány - így némulunk el mi is. Jézus elbúcsúzik barátaitól, feltárja előttük a szenvedés és a szeretet összefüggésének titkát. Megígéri a vigasztaló Szentlelket, aki Egyházzá alakítja a tanítványokat és minket is megtanít mindenre.

A székesegyházakban a püspök, a templomokban a pap megmossa a 12 apostolt jelképező tanítványa lábát, ahogyan Jézus is tette az utolsó vacsorán. Ez a szertartás nem erkölcsi példa az alázatról, hanem valódi kinyilatkoztatás: Isten így alulról, mint egy szolga tekint ránk. Isten Fia szolgává teszi magát. Szeretettel szolgáljatok egymásnak! A szertartást az Egyház egyik ősi szövegű imádsága kíséri: "Ahol szeretet és jóság, ott van Istenünk."

A hívek könyörgései során felidézzük Jézus nagycsütörtök esti imáját az Atyához: "Érettük könyörgök, és azokért akik szavukra hinni fognak bennem." A magunk terhei mellett egymás terheit is vigyük Isten elé, hiszen Jézus mondta: Amit ketten vagy hárman kértek az én nevemben, megkapjátok."

A mai szentmisén két szín alatt áldozunk. Krisztus vérének a vétele emlékeztessen arra, hogy nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. Lemondva kényelmünkről, kedvetlenségünkről, megszokásainkról. A kiengesztelődés, az egység és az áldozatokkal járó szeretet szentségéhez járulunk.

Az Eukarisztiát nem helyezzük vissza a tabernákulumba, hanem a kereplők ünnepélyen hangja mellett az őrzési helyre visszük. A magányban várakozó, kiüresedett Jézust jelképezi az oltár lecsupaszítása: az oltárfosztás. Jézus minden emberi vigasztalástól távol, tanítványaitól elhagyottan várakozik a fájdalmas csendben. Ezt a csendet jelenti, hogy a mai szentmise végén nincs áldás.

Elkísérjük Jézust a Getszemáni kertbe, ahol vérrel verítékezése a viszonzatlanul maradt szeretet feletti bánatnak szól. Nemsokára bevonul Jeruzsálembe. Megkötözve, bűnözőként, az éjszaka sötétjében. A sötétség, a bűn, a megváltásra várakozás órái jönnek. Jézus kér: imádkozzunk vele együtt. Virrasszunk. Holnap Nagypénteken csendes elmélkedő napot tartunk Jézus megváltó kereszthalálára emlékezve.