Szerelmesem hangját hallom: jön már ugrálva a hegyeken.
2010.12.21. kedd
Az evangélium az egység ereje.
Isten az emberek teremtésekor értelmet és akaratot ajándékozott nekik. A gondolatokat a nyelvkészséggel pontosan ki tudták fejezni. Ezt a készséget hordozza minden ember születésénél fogva. A kisgyermekek ennek a készségnek a segítségével tudnak figyelni, érezni, majd megérteni amit szülei mondanak. Ádám ezzel a készséggel alkotta meg az előtte elvonuló millió-féle állat nevét. Mi azon csodálkozunk, hogy ezt a rengeteg nevet nemcsak megalkotta, de meg is jegyezte: Az „Úristen ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég minden madarát és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, mink nevezi el őket – mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég minden madarának, és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője.” (Ter 2,19-20) Amikor Ádám kivett oldalbordájából megalkotta az Úr az asszony testét, lelket lehelt bele, odavezette Ádámhoz, azonnal megértették egymást. (vö. 21-24) Óriási iramban sokasodtak és gonoszodtak is az emberek. Jött a vízözön, az emberiség egy része, egy nagy vidék területe elpusztult. Aztán következett az Istennel vetélkedni akarás, a bábeli birodalmi központ égig érő toronyházának építése. „Az Úr akkor leszállt, hogy megnézze a várost, amelyet építettek az emberek fiai, és azt mondta az Úr: Íme, egy ez a nép, és egyajkú az egész; ezzel az alkotással kezdik, s ezentúl nem fognak elállni szándékaiktól, amíg meg nem valósítják azokat tettekkel. Gyertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát”. (Ter 11,5-7) A megtestesült Istenfia eljött helyrehozni az összes ember bűnét. Szavait sem értették mindig, (vö. Iz 6,9-10; Mt 13,10-15), küldetését nem fogták fel a vezetők. Amikor föltámadt, fölment a mennybe, elküldte a Szentlelket, aki ajándékait kiárasztva a húszféle nyelven beszélő, egymást sem értő tömeget átalakította. Csodálkozva kérdezték:„Íme, ezek, akik beszélnek, úgy-e, mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk?” (ApCsel 2,7-8) Az evangélium az egység ereje: egyetlen közösséggé, Egyházzá avatta őket az Úr ereje. Amikor XXIII.. János pápa haldoklott, a betegágy mellett álló főpapnak, aki őt angol nyelvre tanította: ezt mondta: „Én most elmegyek oda, ahol csak egy nyelve beszélnek: a szeretetét”.- De jó lenne, ha ezért az élményért nem kellene az embereknek meghalniuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése