3. kép Mariazelli zarándoklaton

3. kép Várrom dacol az idővel.

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!

Már közeledünk úticélunk felé. Az ablakon kitekintve egy hegyorom tetején romos vár állott dacolva idővel, és időjárással. Többször elbóbiskoltam, így igazán nem tudtam, hogy pontosan merre járunk, de éppen ez tetszett az útban a legjobban. Máskor amikor autóval kirándulunk a családdal többnyire én vezetek, ilyenkor túl sok a felelősség, túl sok a gond, túl sok mindenre kell figyelni ahhoz, hogy az ember nyugodtan elengedhesse magát. Most megtehettem. Rábíztam magam Istenre, Szűz Máriára, vezetőinkre, és a sofőrökre. Pihentem fizikailag és lelkileg is, figyelmem a rózsafüzér szavaira koncentrált. Örültem, hogy szabad vagyok. 


Üdvözlégy, Úrnőnk, irgalmasságnak asszonya!
Élet, édesség, reménycsillag, áldunk.
Most kérve kérlel Évának száműzött népe.
Hozzád sóhajtozunk, sírva és zokogva
siralmaink völgye mélyén.

Hallgass meg hát, égi közbenjárónk!
Kegyes Anyánk, két szemed áldott sugarát fordítsd ránk végre!
És Jézust mutasd nekünk, méhed szent gyümölcsét,
hogy őt e számkivetés múltán lássuk!
Ó áldott, ó drága, ó édes, szép Szűz Mária!

És Ő tudtam ott vár majd úticélunk végén. Kitárja karjait magához ölel bennünket, és közben jár értünk bűnösökért Szent Fiánál, a mi Urunk, Jézus Krisztusnál.