Advent 1. hete Hétfő
Iz 4,2-6;Mt 8,5-11
„Akkor az Úr felhőt teremt nappal, füstöt és lángoló tűz fényét éjjel”
Izajás próféta idézett jövendölése visszavezet minket az üdvtörténet egy igen fontos eseményéhez. Isten megemlékezett Ábrahám nemzetségéről. Négyszázharminc évig éltek Isten szándéka szerint Egyiptomban. Számuk megszaporodott, elérkezett az idő, hogy szabad népként éljenek, Isten ígérete, amelyet egykor Ábrahámnak adott, beteljesedjék: „Ezt a földet a te utódaidnak adom” (Ter 12,7) A fáraó tisztában volt azzal, ha Mózes szavára elengedi a zsidókat, megfosztja országát a rabszolgák ingyenmunkájától, ezért megtagadta Isten parancsát. Isten azonban tíz csapással megtörte ellenállását. Izrael szabadon kivonulhatott Egyiptomból. Isten maga volt a nép vándorlásának irányítója: felhőoszlop állt élükre, amely nappal is fényes volt, éjjel pedig az egész tábort beragyogta világossággal. Amikor a fáraó megbánta nagylelkűségét, és egész hadseregével üldözőbe vette őket, a zsidók éppen a Vörös-tenger partján tanyáztak. Rémülten figyelték az ellenség hadmozdulatait. Ekkor a felhő a két tábor közé ereszkedett és ott is maradt, amíg a zsidók a ketté vált tenger vízfalai között átvonultak a Sínai félszigetre. Nekik nappali fényt adott a felhő, az egyiptomiakra sűrű sötétséget árasztott. Aztán felemelkedve kitárta a valós helyzetet: Isten átmentette népét a tenger túlsó partjára. A fáraó nem adta fel a harcot, utánuk vezényelte csapatát. A tenger közepére érve szekereit összetörte Isten. Ekkor végre észhez tértek, de későn ordították a parancsot: „Fussunk Izrael elől, mert az Úr harcol érettük ellenünk”. Csak egy botlegyintés, és az egész egyiptomi hadsereg belefulladt a visszaáradó hullámokba. Fél évezred múlva Izajás ezt a védelmet ígéri népének. Kellett volna Mózes hite, az akkori élők engedelmessége, meg is nyerték volna Isten kegyeit. A próféta jövendölése a későbbi korokban, az új Jeruzsálem, az Egyház idejében érvényesül. A sátán kemény fajta. Állandóan támad, hazudik, rágalmaz, félelmet kelt. Ne féljetek, üzeni a próféta, Jézus ereje éjjel és nappal fölöttetek lebeg. Ha szükséges, tengert nyit ketté, nektek fényt, ellenségeteknek éjszakát teremt. Kétezer év történelme igazolja erejét és szeretetét. Nekünk, magyar gyermekeinek ezt üzeni: Isten és Szűzanyánk oltalma alatt álltok. Akik kitartottatok hitetekben, hívjátok vissza hozzájuk eltévedt testvéreiteket! Isten őket is szereti,meg akarja menteni. Szellemi és gazdasági harc,erős a hazugság-áradat szorongat benneteket De majd megnyilvánul Jézus ereje, és hallani fogjátok az elkésett vezényszót: Meneküljünk Jézus elől! Ez az ádvent legyen ébredő hazánk visszatérése Jézushoz.
Iz 4,2-6;Mt 8,5-11
„Akkor az Úr felhőt teremt nappal, füstöt és lángoló tűz fényét éjjel”
Izajás próféta idézett jövendölése visszavezet minket az üdvtörténet egy igen fontos eseményéhez. Isten megemlékezett Ábrahám nemzetségéről. Négyszázharminc évig éltek Isten szándéka szerint Egyiptomban. Számuk megszaporodott, elérkezett az idő, hogy szabad népként éljenek, Isten ígérete, amelyet egykor Ábrahámnak adott, beteljesedjék: „Ezt a földet a te utódaidnak adom” (Ter 12,7) A fáraó tisztában volt azzal, ha Mózes szavára elengedi a zsidókat, megfosztja országát a rabszolgák ingyenmunkájától, ezért megtagadta Isten parancsát. Isten azonban tíz csapással megtörte ellenállását. Izrael szabadon kivonulhatott Egyiptomból. Isten maga volt a nép vándorlásának irányítója: felhőoszlop állt élükre, amely nappal is fényes volt, éjjel pedig az egész tábort beragyogta világossággal. Amikor a fáraó megbánta nagylelkűségét, és egész hadseregével üldözőbe vette őket, a zsidók éppen a Vörös-tenger partján tanyáztak. Rémülten figyelték az ellenség hadmozdulatait. Ekkor a felhő a két tábor közé ereszkedett és ott is maradt, amíg a zsidók a ketté vált tenger vízfalai között átvonultak a Sínai félszigetre. Nekik nappali fényt adott a felhő, az egyiptomiakra sűrű sötétséget árasztott. Aztán felemelkedve kitárta a valós helyzetet: Isten átmentette népét a tenger túlsó partjára. A fáraó nem adta fel a harcot, utánuk vezényelte csapatát. A tenger közepére érve szekereit összetörte Isten. Ekkor végre észhez tértek, de későn ordították a parancsot: „Fussunk Izrael elől, mert az Úr harcol érettük ellenünk”. Csak egy botlegyintés, és az egész egyiptomi hadsereg belefulladt a visszaáradó hullámokba. Fél évezred múlva Izajás ezt a védelmet ígéri népének. Kellett volna Mózes hite, az akkori élők engedelmessége, meg is nyerték volna Isten kegyeit. A próféta jövendölése a későbbi korokban, az új Jeruzsálem, az Egyház idejében érvényesül. A sátán kemény fajta. Állandóan támad, hazudik, rágalmaz, félelmet kelt. Ne féljetek, üzeni a próféta, Jézus ereje éjjel és nappal fölöttetek lebeg. Ha szükséges, tengert nyit ketté, nektek fényt, ellenségeteknek éjszakát teremt. Kétezer év történelme igazolja erejét és szeretetét. Nekünk, magyar gyermekeinek ezt üzeni: Isten és Szűzanyánk oltalma alatt álltok. Akik kitartottatok hitetekben, hívjátok vissza hozzájuk eltévedt testvéreiteket! Isten őket is szereti,meg akarja menteni. Szellemi és gazdasági harc,erős a hazugság-áradat szorongat benneteket De majd megnyilvánul Jézus ereje, és hallani fogjátok az elkésett vezényszót: Meneküljünk Jézus elől! Ez az ádvent legyen ébredő hazánk visszatérése Jézushoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése