Évközi 2 hét szerda
Zsid 7, 1-3. 15-17; Mk 3, 1-6
„pap marad mindörökké”
A Zsidókhoz írt levél célja az volt, a zsidókból lett keresztényeket ráébressze arra, hogy a szerény szertartások ellenére is magasan fölötte áll az újszövetségi hit és vallásosság, mint a heródesi templom csodás épületei, ősi szertartásai és a közös istentiszteleten lenyűgöző létszámban résztvevő tömegek. A levél okfejtésének tetőfokához érkeztünk a hetedik fejezettel. A levél szerzője bemutatja, hogy az ószövetségi ároni papságnál sokkal értékesebb és fontosabb a Melkizedek rendje szerinti papság. Jézus, akit Dávid király zsoltáríró prófétaként születése előtt ezer évvel már úgy mutat be népének és a történelemnek, mint aki Isten Fia: „Fiam vagy te, ma szültelek téged” (Zsolt 2,7), aki saját isteni Személye alatt egyesíti az isteni és emberi természetet, tehát a legtökéletesebb közvetítő tud lenni Isten és emberek között, olyan főpap, aki Melkizedek rendje szerint örökölte főpapságát: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint”. (Zsolt 110, 4) a levélíró a mai szentleckében bemutatja érvelését. A zsidók büszkék ősapjukra, Ábrahámra. Okosan teszik, hiszen vele, az ő hitével kezdődik az ószövetségi választott nép közvetlen története. Életének egyik legnagyobb hőstette az volt, hogy legyőzte négy király hadseregét, akik öt királyon diadalmaskodtak néhány nappal korábban. (Ter14) a győztes hős nem király, semmi földje nincs, unokaöccse, Lót miatt szállt hadba. Háromszáztizennyolc szolgája volt. Őket sorakoztatta fel és győzött velük, mert vele volt az Isten. E büszke és hős ős, visszavonulóban találkozik az ég élő Istenének főpapjával, Melkizedekkel, aki Szálem királya is volt. Ábrahámot az ihlette meg, hogy ugyanazt az Él Elijont imádják mindketten, és hogy Melkizedek az Ő főpapja. „Melkizedek, Szálem királya, pedig kenyeret és bort hozott eléje, mert a fölséges Isten papja volt. „Megáldotta őt és így szólt: Áldja meg Ábrahámot a fölséges Isten, aki az eget és a földet teremtette, és áldott legyen a fölséges Isten, aki kezdbe adta ellenségeidet.” Erre ő tizedet adott neki mindenből”(Ter 14, 18-20) Az érvelés így szól: Az a nagyobb, aki áld, mert Isten végtelen javaiból közvetít. A kisebb, pedig tizedet, tehát bizonyos adót fizet. Ábrahám szervezetében ott éltek azok a gének és kromoszómák, amelyeket a sokadik generációs Áron örököl. Az ősapában ő is meghajol, áldást kap Melkizedektől, és adót fizet neki. Elismeri, hogy fölötte áll. Elismeri, hogy majd egykor jön egy olyan főpap, aki nem az ő testi leszármazottjaként örököl főpapságot, hanem közvetlenül a Magasságbelitől, mint Ábrahám idejében Melkizedek. Isten Ábrahám után ezer évvel Dávid királynak, Jeruzsálem (az egykori Szálem) királyságában Melkizedek utódjának elárulja, hogy a Dávid véréből származó Messiás király ugyanúgy főpap is lesz, mint egykor maga Melkizedek. Abban is érvet lát a levélíró, hogy Melkizedek családfájáról semmit nem tudunk, napjainak számát nem ismerjük, mint ahogyan Jézusnak, a Melkizedek rendje szerinti örök főpapnak isteni születése is az örökkévalóság végtelenjében rejtőzik. Mi pedig ennek a Messiás-királynak vagyunk alattvalói, mint örök főpapnak hívei.
Zsid 7, 1-3. 15-17; Mk 3, 1-6
„pap marad mindörökké”
A Zsidókhoz írt levél célja az volt, a zsidókból lett keresztényeket ráébressze arra, hogy a szerény szertartások ellenére is magasan fölötte áll az újszövetségi hit és vallásosság, mint a heródesi templom csodás épületei, ősi szertartásai és a közös istentiszteleten lenyűgöző létszámban résztvevő tömegek. A levél okfejtésének tetőfokához érkeztünk a hetedik fejezettel. A levél szerzője bemutatja, hogy az ószövetségi ároni papságnál sokkal értékesebb és fontosabb a Melkizedek rendje szerinti papság. Jézus, akit Dávid király zsoltáríró prófétaként születése előtt ezer évvel már úgy mutat be népének és a történelemnek, mint aki Isten Fia: „Fiam vagy te, ma szültelek téged” (Zsolt 2,7), aki saját isteni Személye alatt egyesíti az isteni és emberi természetet, tehát a legtökéletesebb közvetítő tud lenni Isten és emberek között, olyan főpap, aki Melkizedek rendje szerint örökölte főpapságát: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint”. (Zsolt 110, 4) a levélíró a mai szentleckében bemutatja érvelését. A zsidók büszkék ősapjukra, Ábrahámra. Okosan teszik, hiszen vele, az ő hitével kezdődik az ószövetségi választott nép közvetlen története. Életének egyik legnagyobb hőstette az volt, hogy legyőzte négy király hadseregét, akik öt királyon diadalmaskodtak néhány nappal korábban. (Ter14) a győztes hős nem király, semmi földje nincs, unokaöccse, Lót miatt szállt hadba. Háromszáztizennyolc szolgája volt. Őket sorakoztatta fel és győzött velük, mert vele volt az Isten. E büszke és hős ős, visszavonulóban találkozik az ég élő Istenének főpapjával, Melkizedekkel, aki Szálem királya is volt. Ábrahámot az ihlette meg, hogy ugyanazt az Él Elijont imádják mindketten, és hogy Melkizedek az Ő főpapja. „Melkizedek, Szálem királya, pedig kenyeret és bort hozott eléje, mert a fölséges Isten papja volt. „Megáldotta őt és így szólt: Áldja meg Ábrahámot a fölséges Isten, aki az eget és a földet teremtette, és áldott legyen a fölséges Isten, aki kezdbe adta ellenségeidet.” Erre ő tizedet adott neki mindenből”(Ter 14, 18-20) Az érvelés így szól: Az a nagyobb, aki áld, mert Isten végtelen javaiból közvetít. A kisebb, pedig tizedet, tehát bizonyos adót fizet. Ábrahám szervezetében ott éltek azok a gének és kromoszómák, amelyeket a sokadik generációs Áron örököl. Az ősapában ő is meghajol, áldást kap Melkizedektől, és adót fizet neki. Elismeri, hogy fölötte áll. Elismeri, hogy majd egykor jön egy olyan főpap, aki nem az ő testi leszármazottjaként örököl főpapságot, hanem közvetlenül a Magasságbelitől, mint Ábrahám idejében Melkizedek. Isten Ábrahám után ezer évvel Dávid királynak, Jeruzsálem (az egykori Szálem) királyságában Melkizedek utódjának elárulja, hogy a Dávid véréből származó Messiás király ugyanúgy főpap is lesz, mint egykor maga Melkizedek. Abban is érvet lát a levélíró, hogy Melkizedek családfájáról semmit nem tudunk, napjainak számát nem ismerjük, mint ahogyan Jézusnak, a Melkizedek rendje szerinti örök főpapnak isteni születése is az örökkévalóság végtelenjében rejtőzik. Mi pedig ennek a Messiás-királynak vagyunk alattvalói, mint örök főpapnak hívei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése