Évközi 4. hét péntek
Zsid 13, 1-8; Mk 6, 14-29
„a testvéri szeretet maradjon meg bennetek!”
Ma az Egyház a Zsidókhoz írt le vél záradékát, kezdi olvastatni. Mit tesz az író, ha be kell fejeznie az elmondottakat? Összefoglalja a lényeget, kiemeli a tennivalókat. Itt is ez történik: a sok tanítás, az igazságok ismerete nehezebben összegezhető, de a tennivalókkal együtt rögzíthető: „a testvéri szeretet maradjon meg bennetek!” Szent János harmadik levelének záradéka az isteni igazságot és a szeretetet így foglalja össze: „Ne kövesd a rosszat, hanem azt, ami jó! (3Jn 11) Majd részletezi is a szeretet lehetőségeit: „Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, mert általa egyesek tudtukon kívül angyalokat fogadtak be szállásra”. (Zsid 13, 2) Ilyen eseményt olvashatunk Lódról, aki befogadta, sőt bekényszerítette azt a két angyalt, akik Szodoma sorsát eldönteni érkeztek az Ábrahámnál elköltött finom ebéd után.(Ter 18-19) Amikor az ifjú Tóbiásnak el kellett mennie fogságuk helyéről (Asszíria) Médiába a húsz éve letétbe helyezett családi vagyonért, a piactéren munkát keresők között találtak egy rokonszenves fiatalembert. Készségesen vállalkozott a nagyon hosszú útra. Tóbiást megmentette egy cápától (Tób 6, 1-9), célba érve a ház nagylányát megszabadította az ördög kártevéseitől (7, 9-8, 17), visszaérkezve az agg és vak Tóbiásnak visszaadta látását, majd felfedte kilétét és visszament az égbe (12). A foglyokat ajánlja megsegítésre. Természetesen a múlt példáit idézi. Talán eszébe sem jutott, hogy a későbbi történelem során is lehetnek fogolyejtések, kínzások, haláltáborok. Nekünk volt ilyen élményünk éppen elég a XX. században. A házasság tisztességét nem ok nélkül ajánlja a közös imádság tárgyának. A szeretet legkiemelkedőbb terepe Istenteremtő szándéka szerint a házasság: „holtomiglan-holtáiglan mindennemű bajában” vállalják boldogan az oltár előtt a katolikus jegyesek. Bőséges és mindhalálig tartó kegyelem-szolgáltatást biztosít számukra a házasság szentsége. És mégis a megkötött házasságok nagyobb része még nálunk sem boldog, végül sokszor kínzókamrává válnak a lakások és jön a válás. Pedig a rendszeres ima, a szerető béke-szolgálat biztosan megoldást hozhatna: ima, sok ima kell. Érdemes újra olvasni időnként az adósságcsapdába esett, általános szegénységbe került nyomorvilágban a szentíró következő sorait: „Legyen viselkedésetek fösvénység nélkül való, elégedjetek meg azzal, amitek van; mert ő mondta: Nem hagylak, el s nem távozom el tőled, ezért bizalommal mondhatjuk: Az Úr az én segítőm, nem félek, ember mit is tehetne ellenem? (Zsolt 118, 6G)„Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik nektek Isten igéjét hirdették, nézzétek életük végét, és kövessétek hitüket! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma mindörökké”(Zsid 13,7-8)
Zsid 13, 1-8; Mk 6, 14-29
„a testvéri szeretet maradjon meg bennetek!”
Ma az Egyház a Zsidókhoz írt le vél záradékát, kezdi olvastatni. Mit tesz az író, ha be kell fejeznie az elmondottakat? Összefoglalja a lényeget, kiemeli a tennivalókat. Itt is ez történik: a sok tanítás, az igazságok ismerete nehezebben összegezhető, de a tennivalókkal együtt rögzíthető: „a testvéri szeretet maradjon meg bennetek!” Szent János harmadik levelének záradéka az isteni igazságot és a szeretetet így foglalja össze: „Ne kövesd a rosszat, hanem azt, ami jó! (3Jn 11) Majd részletezi is a szeretet lehetőségeit: „Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, mert általa egyesek tudtukon kívül angyalokat fogadtak be szállásra”. (Zsid 13, 2) Ilyen eseményt olvashatunk Lódról, aki befogadta, sőt bekényszerítette azt a két angyalt, akik Szodoma sorsát eldönteni érkeztek az Ábrahámnál elköltött finom ebéd után.(Ter 18-19) Amikor az ifjú Tóbiásnak el kellett mennie fogságuk helyéről (Asszíria) Médiába a húsz éve letétbe helyezett családi vagyonért, a piactéren munkát keresők között találtak egy rokonszenves fiatalembert. Készségesen vállalkozott a nagyon hosszú útra. Tóbiást megmentette egy cápától (Tób 6, 1-9), célba érve a ház nagylányát megszabadította az ördög kártevéseitől (7, 9-8, 17), visszaérkezve az agg és vak Tóbiásnak visszaadta látását, majd felfedte kilétét és visszament az égbe (12). A foglyokat ajánlja megsegítésre. Természetesen a múlt példáit idézi. Talán eszébe sem jutott, hogy a későbbi történelem során is lehetnek fogolyejtések, kínzások, haláltáborok. Nekünk volt ilyen élményünk éppen elég a XX. században. A házasság tisztességét nem ok nélkül ajánlja a közös imádság tárgyának. A szeretet legkiemelkedőbb terepe Istenteremtő szándéka szerint a házasság: „holtomiglan-holtáiglan mindennemű bajában” vállalják boldogan az oltár előtt a katolikus jegyesek. Bőséges és mindhalálig tartó kegyelem-szolgáltatást biztosít számukra a házasság szentsége. És mégis a megkötött házasságok nagyobb része még nálunk sem boldog, végül sokszor kínzókamrává válnak a lakások és jön a válás. Pedig a rendszeres ima, a szerető béke-szolgálat biztosan megoldást hozhatna: ima, sok ima kell. Érdemes újra olvasni időnként az adósságcsapdába esett, általános szegénységbe került nyomorvilágban a szentíró következő sorait: „Legyen viselkedésetek fösvénység nélkül való, elégedjetek meg azzal, amitek van; mert ő mondta: Nem hagylak, el s nem távozom el tőled, ezért bizalommal mondhatjuk: Az Úr az én segítőm, nem félek, ember mit is tehetne ellenem? (Zsolt 118, 6G)„Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik nektek Isten igéjét hirdették, nézzétek életük végét, és kövessétek hitüket! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma mindörökké”(Zsid 13,7-8)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése