URUNK MENNYBEMENETELE
ApCsel 1,1-4; Ef 1,17-23; Lk 24,46-53
„Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták"
Jézus szenvedése előtt az utolsóvacsorán apostolait beavatja abba a szeretetkörbe, amelyben Ő született öröktől fogva, mint isteni Személy: „Maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához. Tanítványai erre azt mondták: most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél".( Jn 16,27-30)Jézus ekkor nem dicséri meg tanítványait: „Most hiszitek? íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van". (Jn 16,31-32) Jézus elszenvedte a kínhalált. Édesanyján kívül minden rajongója elvesztette hitét. Jézusnak kemény küzdelmébe került húsvét napján, hogy apostolai érzékszerveik segítségével megtapasztalják a feltámadás tényét, és Jézus feltámadt testét látva, érintve hinni tudják sziklaszilárdan: Jézus valóban Isten Fia.Húsvét után a negyvenedik napon Jézus búcsúzik övéitől: Az utolsó vacsora terméből indulnak most is, mint nagycsütörtök este. Most délelőtt van, ragyog a napsugár. „Kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták". (Lk 24,50-52) így teljesedett be az utolsóvacsorai jövendölés: az Atyához megyek. Jézus most nem tűnik el hirtelen, mint feltámadása után szokott látogatásai végén. Ez valóságos távozás a földről, ebből az érzéki világból. A kijelölt tanúknak ezt is látniuk kell. Ezért Jézus nem elszáguld, mint egy rakéta, hanem önerőből szép lassan emelkedik. Amikor pedig már csak apró pont a kéklő égboltozaton, fényes „felhő takarta el szemük elől" (ApCsel 1,9) Mivel a további eseményeket nem látták, angyalok jelentették be nekik, hogy Jézus hazaérkezett, (vö ApCsel 1,11) Jézus nem ment egyedül: Mögötte sorakozott az addig élt és üdvözült lelkek sokasága, akikkel a pokol tornácán találkozott halála után. Ez volt a világ leggyönyörűbb, legimpozánsabb triumfusa, győzelmi diadalmenete. Ennél szebb csak a világ végén alakul majd az ítélet elhangzása után: „Jöjjetek Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta." (Mt 25,34) Ebben a menetben Jézust nemcsak lelkek követik, hanem feltámadt testével és lelkével egész emberként vonul minden üdvözült személy. Nem kell szkafander, nem lesz útiköltségemért egész életünkkel fizettük ezt az utat és az örök boldogságot is. Avatott kísérőink az angyalok lesznek* irigy bámulóink pedig az elkárhozott emberek. Kicsit sajnáljuk őket, de belátjuk, ezt ők maguk akarták így. Ezzel beteljesül Dániel próféta látomása: „Néztem, s egyszer csak trónokat állítottak fel, s egy Ősöreg leült... Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul." (Dán 7,9.13-14) Nekünk, gyenge embereknek is van reményünk a részvételre? Igen! „Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és megmosták ruhájukat a Bárány vérében" (Jel 7,14) Szorongatásunk volt és van bőven nekünk is, legyen méltó bűnbánatunk és sok jócselekedetünk!
ApCsel 1,1-4; Ef 1,17-23; Lk 24,46-53
„Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták"
Jézus szenvedése előtt az utolsóvacsorán apostolait beavatja abba a szeretetkörbe, amelyben Ő született öröktől fogva, mint isteni Személy: „Maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához. Tanítványai erre azt mondták: most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél".( Jn 16,27-30)Jézus ekkor nem dicséri meg tanítványait: „Most hiszitek? íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van". (Jn 16,31-32) Jézus elszenvedte a kínhalált. Édesanyján kívül minden rajongója elvesztette hitét. Jézusnak kemény küzdelmébe került húsvét napján, hogy apostolai érzékszerveik segítségével megtapasztalják a feltámadás tényét, és Jézus feltámadt testét látva, érintve hinni tudják sziklaszilárdan: Jézus valóban Isten Fia.Húsvét után a negyvenedik napon Jézus búcsúzik övéitől: Az utolsó vacsora terméből indulnak most is, mint nagycsütörtök este. Most délelőtt van, ragyog a napsugár. „Kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták". (Lk 24,50-52) így teljesedett be az utolsóvacsorai jövendölés: az Atyához megyek. Jézus most nem tűnik el hirtelen, mint feltámadása után szokott látogatásai végén. Ez valóságos távozás a földről, ebből az érzéki világból. A kijelölt tanúknak ezt is látniuk kell. Ezért Jézus nem elszáguld, mint egy rakéta, hanem önerőből szép lassan emelkedik. Amikor pedig már csak apró pont a kéklő égboltozaton, fényes „felhő takarta el szemük elől" (ApCsel 1,9) Mivel a további eseményeket nem látták, angyalok jelentették be nekik, hogy Jézus hazaérkezett, (vö ApCsel 1,11) Jézus nem ment egyedül: Mögötte sorakozott az addig élt és üdvözült lelkek sokasága, akikkel a pokol tornácán találkozott halála után. Ez volt a világ leggyönyörűbb, legimpozánsabb triumfusa, győzelmi diadalmenete. Ennél szebb csak a világ végén alakul majd az ítélet elhangzása után: „Jöjjetek Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta." (Mt 25,34) Ebben a menetben Jézust nemcsak lelkek követik, hanem feltámadt testével és lelkével egész emberként vonul minden üdvözült személy. Nem kell szkafander, nem lesz útiköltségemért egész életünkkel fizettük ezt az utat és az örök boldogságot is. Avatott kísérőink az angyalok lesznek* irigy bámulóink pedig az elkárhozott emberek. Kicsit sajnáljuk őket, de belátjuk, ezt ők maguk akarták így. Ezzel beteljesül Dániel próféta látomása: „Néztem, s egyszer csak trónokat állítottak fel, s egy Ősöreg leült... Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul." (Dán 7,9.13-14) Nekünk, gyenge embereknek is van reményünk a részvételre? Igen! „Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és megmosták ruhájukat a Bárány vérében" (Jel 7,14) Szorongatásunk volt és van bőven nekünk is, legyen méltó bűnbánatunk és sok jócselekedetünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése