Sienai Szent Katalin
1Jn 1,5-2,2, Mt 11,25-30
„Közösségben vagyunk egymással”
János apostol arról ír, hogy csodálatos közösségben élhetünk Istennel. Isten világosság, nincs benne semmi sötétség. Amint a nap fénye lehetővé teszi, hogy az emberek lássák egymást, érintkezhessenek egymással, élvezzék egymás társaságát, dolgozni tudjanak közös célokért, ugyanígy Isten a maga természetfeletti világosságával összefűzi önmagával és egymással is az embereket. Sienai Szent Katalin családjában elnyerte ezt a világosságot. Édesapja nemcsak jó kelmefestő volt, hanem hívő ember. Isten fényében nézte a maga életét. A házasságot úgy látta, ahogy Isten akarta láttatni: egy férfi és egy nő örökre szóló szövetségének, amelynek célja egymás önzetlen boldogítása a hitvesi szeretet csodálatos tényeivel. Isten gondolata szerint élte meg, hogy szerelmük egyik gyönyörű gyümölcse az életfakasztás. Huszonötödik gyermekük volt Katalin. Nem tett semmit Isten akarata ellenére, hogy ne szülessék a sokadik istenáldás, nem félt, hogy neki nem jut ennivaló és ruha. Jézus szavai fénylettek előtte: az Atya szereti az életet, főleg az emberéletet és gondoskodik róla. Katalin a maga életfeladatát is meglátta ebben a közösségben: azért kell élnie, hogy az emberek nagy családjában békét teremtsen tiszta okossággal és szeretettel. Városok között, sőt az egyházi közösségben is nagy volt a küldetése, diplomáciai erőfeszítésének köszönhetően megszűnt a pápa avignoni fogsága, és visszatérhetett Rómába. Katalin kimagasló eszköze volt Istennek. Aki Isten világosságában él, az emberekkel is világos tiszta fényben tud élni. A sötétség mindig a bűn miatt keletkezik.
1Jn 1,5-2,2, Mt 11,25-30
„Közösségben vagyunk egymással”
János apostol arról ír, hogy csodálatos közösségben élhetünk Istennel. Isten világosság, nincs benne semmi sötétség. Amint a nap fénye lehetővé teszi, hogy az emberek lássák egymást, érintkezhessenek egymással, élvezzék egymás társaságát, dolgozni tudjanak közös célokért, ugyanígy Isten a maga természetfeletti világosságával összefűzi önmagával és egymással is az embereket. Sienai Szent Katalin családjában elnyerte ezt a világosságot. Édesapja nemcsak jó kelmefestő volt, hanem hívő ember. Isten fényében nézte a maga életét. A házasságot úgy látta, ahogy Isten akarta láttatni: egy férfi és egy nő örökre szóló szövetségének, amelynek célja egymás önzetlen boldogítása a hitvesi szeretet csodálatos tényeivel. Isten gondolata szerint élte meg, hogy szerelmük egyik gyönyörű gyümölcse az életfakasztás. Huszonötödik gyermekük volt Katalin. Nem tett semmit Isten akarata ellenére, hogy ne szülessék a sokadik istenáldás, nem félt, hogy neki nem jut ennivaló és ruha. Jézus szavai fénylettek előtte: az Atya szereti az életet, főleg az emberéletet és gondoskodik róla. Katalin a maga életfeladatát is meglátta ebben a közösségben: azért kell élnie, hogy az emberek nagy családjában békét teremtsen tiszta okossággal és szeretettel. Városok között, sőt az egyházi közösségben is nagy volt a küldetése, diplomáciai erőfeszítésének köszönhetően megszűnt a pápa avignoni fogsága, és visszatérhetett Rómába. Katalin kimagasló eszköze volt Istennek. Aki Isten világosságában él, az emberekkel is világos tiszta fényben tud élni. A sötétség mindig a bűn miatt keletkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése