Húsvét harmadik hete szerda

Szerda húsvét 3 hetében

ApCsel 8. 1b-8; Jn 6, 35-40

„Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen”

Az előző beszélgetésben Jézus tisztázta hallgatóinak azt a tévedését, hogy a pusztában vándorló zsidó népnek az égi kenyeret Mózes adta. Nem Mózes, hanem a teremtő Isten adta napról-napra, hogy érezzék a gondviselő jóságát, és hogy a sokkal nagyobb újszövetségi ajándék, az Eukarisztia előképe legyen. A manna ugyan a test táplálását szolgálta, de az igazi égi kenyér, amelyet az Atya Fia közvetítésével most szándékozik adni, a lélek tápláléka lesz. Jézus megismétli kijelentését: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg”. (6, 35) A személyes névmás természetesen Jézus személyét illeti. A mennyei kenyér, az élet kenyere tehát Jézus, az Isten Fia. Teste és Vére adja majd a végtelen energiákat a hívő lelkeknek, akik Jézus tanítását hittel elfogadják. Hittel kell majd elfogadni azt is, hogy az átváltoztatás szavai nyomában a kenyér és a bor lényege átváltozik Jézus Testévé és Vérévé. Azt is hitünkkel tudjuk csak felfogni, hogy istensége emberi testével és lelkével van egyesítve, amit a szentáldozáskor együtt nyer el Jézustól az áldozó, és az istenség erejét közli a befogadó emberrel. Jézus elfogadta Atyjától a megváltói küldetést, megtestesült, rengeteg csodájával igazolja magát az emberek előtt, hogy azokat látva, könnyű legyen elfogadni testében rejlő istenségét is. Jézus nyilván nem a csodás gyógyításaira utal, hanem ténylegesen az előző napi hatalmas csodáról beszél, amikor öttenyérnyi kenyérrel és két kis hallal állt a tízezres embertömeg előtt. Élt a lelkükben valami józan gyanakvás, habár látták, hogy a kenyeret tördelő apostolok kezében a megtört kenyerek kiegészülnek és mindenki jó étvággyal eszik a halból is többször, amíg jól nem lakott. Mindenki láthatta a tizenkét kosár összegyűjtött maradékot. Józanésszel mindenki megértette, azok is, akik vitatkoztak vele. Nem lehetett másra következtetni, hogy a Názáreti Jézus mindezt nem emberi erővel vitte végbe. Íme, itt álltok mégis hitetlenül. „De mondom nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek” (36) „Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, és én föltámasztom őt az utolsó napon” (37-40) Jézusnak komoly érve az Atya akaratának teljesítése. Szeretné, ha ezt komolyan vennénk.