Kedd húsvét 7. hetében
ApCsel 20, 17-27; Jn 17, 1-11a
„Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged”
A Szentírás ennek a fejezetnek ezt az alcímet adta: Jézus főpapi imája. Papnak nevezi a Biblia azokat a férfiakat, akik közvetítők Isten és az emberek között. Ezeknek a dolga és tisztsége, hogy meghallgatják Isten utasításait, amelyek szabályozzák az emberek Isten iránti kötelességeit. Olyan kötelességek ezek, amelyek felsorolják, hogy a láthatatlan Isten mit tanít önmagáról, mit ad és mit ígér az embereknek, akik hisznek benne. Ezek az igazságok a hit alapjai. Rajtuk keresztül üzeni meg Isten a benne hívőknek, hogy mit ad és híveitől mit vár el viszonzásul. A legalapvetőbb kötelessége a papságnak az áldozat bemutatása Az áldozat Istennek szánt ajándék, amellyel elismerjük Isten végtelen fönségét fölöttünk. Célja az áldozatnak az is, hogy kifejezzük vele hálánkat, szeretetünket és engesztelésünket bűneinkért. A papok főelöljárója, irányítója, az összes papi jog és kötelesség birtokosa a főpap. Az egy igaz Isten idővel a világ összes nemzete közül népet választott magának. A népe egyik törzséből szemelt ki teljhatalmú fővezért jogi és társadalmi ügyek intézésére. Ezt a férfit Mózesnek hívták. Az Úr sok csodát általa művelt. Főpapnak nem őt, hanem bátyját, Áront szemelte ki. Papoknak Áron fiait jelölte ki, akik ezt a hatalmat örökölték. Fontos feladatuk volt a nép tanítása az Istennel való kapcsolatok terén, de a legfontosabb a különféle áldozati adományok feláldozása. Ez a papság addig volt érvényes, ameddig az Ószövetség tartott. Isten tudatosította népében, hogy majd újszövetséget köt velük. Így szólt Dávid királyhoz: „Fölkentem királyomat a Sionon, az én szent hegyemen. Hirdetem az Úr rendeletét. Mert így szólt hozzám az Úr: Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged” (Zsolt 2, 6-7) Nem Dávidot mondja fiának az Úr, hanem késői leányunokájának, Máriának a Fiát, akit a Szentlélektől fogant, tehát Isten Fia. Dávidot Sámuel próféta Betlehemben kente királlyá. A Messiás királyt teszi főpappá az Úr, de nem Áron fiai közül való, hanem Júda törzséből, Dávid családjából és főpapsága Ábrahám kortársának, Melkizedeknek a rendje szerint való: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint”- (Zsolt 110,4) Az evangéliumban azt kéri Jézus Atyjától: „Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged”. (Jn 17, 1) Azt tudják rólam, hogy Isten Fia vagyok, de azt nem, hogy király és Melkizedek rendje szerinti főpap is vagyok. Saját testemet és véremet adom áldozatul, mint az utolsó vacsorán kenyér és bor színe alatt Melkizedek módján. Keresztemre, a római helytartó fogja felírni, hogy „a zsidók királya” vagyok.
ApCsel 20, 17-27; Jn 17, 1-11a
„Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged”
A Szentírás ennek a fejezetnek ezt az alcímet adta: Jézus főpapi imája. Papnak nevezi a Biblia azokat a férfiakat, akik közvetítők Isten és az emberek között. Ezeknek a dolga és tisztsége, hogy meghallgatják Isten utasításait, amelyek szabályozzák az emberek Isten iránti kötelességeit. Olyan kötelességek ezek, amelyek felsorolják, hogy a láthatatlan Isten mit tanít önmagáról, mit ad és mit ígér az embereknek, akik hisznek benne. Ezek az igazságok a hit alapjai. Rajtuk keresztül üzeni meg Isten a benne hívőknek, hogy mit ad és híveitől mit vár el viszonzásul. A legalapvetőbb kötelessége a papságnak az áldozat bemutatása Az áldozat Istennek szánt ajándék, amellyel elismerjük Isten végtelen fönségét fölöttünk. Célja az áldozatnak az is, hogy kifejezzük vele hálánkat, szeretetünket és engesztelésünket bűneinkért. A papok főelöljárója, irányítója, az összes papi jog és kötelesség birtokosa a főpap. Az egy igaz Isten idővel a világ összes nemzete közül népet választott magának. A népe egyik törzséből szemelt ki teljhatalmú fővezért jogi és társadalmi ügyek intézésére. Ezt a férfit Mózesnek hívták. Az Úr sok csodát általa művelt. Főpapnak nem őt, hanem bátyját, Áront szemelte ki. Papoknak Áron fiait jelölte ki, akik ezt a hatalmat örökölték. Fontos feladatuk volt a nép tanítása az Istennel való kapcsolatok terén, de a legfontosabb a különféle áldozati adományok feláldozása. Ez a papság addig volt érvényes, ameddig az Ószövetség tartott. Isten tudatosította népében, hogy majd újszövetséget köt velük. Így szólt Dávid királyhoz: „Fölkentem királyomat a Sionon, az én szent hegyemen. Hirdetem az Úr rendeletét. Mert így szólt hozzám az Úr: Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged” (Zsolt 2, 6-7) Nem Dávidot mondja fiának az Úr, hanem késői leányunokájának, Máriának a Fiát, akit a Szentlélektől fogant, tehát Isten Fia. Dávidot Sámuel próféta Betlehemben kente királlyá. A Messiás királyt teszi főpappá az Úr, de nem Áron fiai közül való, hanem Júda törzséből, Dávid családjából és főpapsága Ábrahám kortársának, Melkizedeknek a rendje szerint való: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint”- (Zsolt 110,4) Az evangéliumban azt kéri Jézus Atyjától: „Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged”. (Jn 17, 1) Azt tudják rólam, hogy Isten Fia vagyok, de azt nem, hogy király és Melkizedek rendje szerinti főpap is vagyok. Saját testemet és véremet adom áldozatul, mint az utolsó vacsorán kenyér és bor színe alatt Melkizedek módján. Keresztemre, a római helytartó fogja felírni, hogy „a zsidók királya” vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése