Évközi 25 hét szerda
Szent Gellért püspök,vértanú
Szent Gellért Velencében született 980 körül. Szent István királyunk kortársa volt. Szülei már gyerekkorában a velencei Szent György bencés apátság szerzeteseire bízták. Mivel rendkívüli tehetség mutatkozott benne tanulmányai során, a híres Bologna-i egyetemre küldték elöljárói tanulmányai befejezésére. Visszatérte után Velencébe fiatalon a híres kolostor apátjává választották. Később a Szentföldre készült. Gyerekkoromban még úgy tanultam róla, hogy hajóját egy vihar az Adria partjaira vetette. Ma már úgy tanítják, hogy Razina apát hívta meg Magyarországra. Lényegtelennek tűnik a közvetlen ok, mert nyilvánvalóan nekünk, magyaroknak szánta őt tanítónknak és példaképünknek az isteni Gondviselés. A pécsváradi bencés apát hívta meg kolostorába. Vendéglátója 1015. augusztus 15-re magával vitte Székesfehérvárra a nagy magyar, országos Nagyboldogasszony búcsúra abba a gyönyörű Mária-templomba, amelyet az ifjú István király építtetett. Egy Nyugat-Európából hozzánk látogatott zarándok hazatérve így jegyezte fel élményét: A magyarok királya lélegzetelállítóan gyönyörű templomot építetett a Menybevitt Szűzanyának. Gellért szívesen zarándokolt Mór apáttal a nagy magyar búcsúba. Ájtatosan imádkozott, de közben figyelt is, és a következő kérdéseket tette fel később vendéglátójának: Úgy tudom, hogy most tanítják a magyarokat a keresztény hitre. Honnan van ez az óriási búcsús tömeg? Mór apát így válaszolt: A mi népünk sosem volt bálványimádó. Őseink mindig az egy igaz Istent imádták, az egész világ teremtőjét. A misszionáriusoknak csak ki kellett egészíteniük a magyarok istenfogalmát a Szentháromság hitével, és meg kellett tanulniuk, hogy ősi hitünk egyik nagyon fontos nemzeti vonása téves. Az ősi hit ugyanis azt tartotta, hogy a mennyei Istennek van egy lánya, aki a világot kormányzó Isten mellett anyai szeretettel gondoskodik a magyarok mindennapos szükségleteiről. Úgy, mint a törzsfőnök vezeti a harcosokat, tárgyal a nagy ügyekről idegen diplomatákkal, dönt vadászatokról, a továbbvándorlásról. A felesége viszont a családok jólétéről gondoskodik. Most megmagyarázták nekünk a keresztény papok, hogy Istennek nem lehet ember-lánya, de az isteni módon született Fiának a megtestesüléskor édesanyától kellett születnie. Ez Édesanya jött el István király édesapjához, Géza fejedelemhez. Ő nyugtatta meg a fejedelmet, hogy születik örököse, aki Jézusnak a kedvéért igen sok jót cselekszik majd, és ezért a sok jóért Ő, Mária, mindig nagy patrónánk lesz. Így a magyar nép könnyebben magáénak fogadta el a, kereszténységet. Figyelem az imádkozókat, és egyszer sem hallottam Mária nevét. Mór mosolyogva avatta be titkunkba: Mi a pogány nagyasszonytól örökölt nevén Nagyasszonyunknak, vagyis Nagy Királynőnknek nevezzük Jézus Édesanyját. Gellértet bemutatta István királynak, aki a tudós idegen papot meghívta búcsús-szónoknak. A „Napba öltözött Asszony” bibliai képből merítve ihletett olyan beszédet mondott, aminek következtében István teljesen bizalmába fogadta, és rábízta egyetlen élv e maradt fiának, Imre hercegnek nevelését. Később pedig csanádi püspöknek nevezte ki. Gellért megszervezte az új püspökséget. Megszerette a Magyarok Nagyasszonyát és népét. Szent István halála után keményen dolgozott Magyarországért. A pogánylázadásban megvadult tömeg a Kelen hegyről lelökte egy-két száz méterre az cellám ablakától. Legyen pártfogónk most nekünk, a legújabb megújulás idején, az újabb magyar ezer évre.
Szent Gellért püspök,vértanú
Szent Gellért Velencében született 980 körül. Szent István királyunk kortársa volt. Szülei már gyerekkorában a velencei Szent György bencés apátság szerzeteseire bízták. Mivel rendkívüli tehetség mutatkozott benne tanulmányai során, a híres Bologna-i egyetemre küldték elöljárói tanulmányai befejezésére. Visszatérte után Velencébe fiatalon a híres kolostor apátjává választották. Később a Szentföldre készült. Gyerekkoromban még úgy tanultam róla, hogy hajóját egy vihar az Adria partjaira vetette. Ma már úgy tanítják, hogy Razina apát hívta meg Magyarországra. Lényegtelennek tűnik a közvetlen ok, mert nyilvánvalóan nekünk, magyaroknak szánta őt tanítónknak és példaképünknek az isteni Gondviselés. A pécsváradi bencés apát hívta meg kolostorába. Vendéglátója 1015. augusztus 15-re magával vitte Székesfehérvárra a nagy magyar, országos Nagyboldogasszony búcsúra abba a gyönyörű Mária-templomba, amelyet az ifjú István király építtetett. Egy Nyugat-Európából hozzánk látogatott zarándok hazatérve így jegyezte fel élményét: A magyarok királya lélegzetelállítóan gyönyörű templomot építetett a Menybevitt Szűzanyának. Gellért szívesen zarándokolt Mór apáttal a nagy magyar búcsúba. Ájtatosan imádkozott, de közben figyelt is, és a következő kérdéseket tette fel később vendéglátójának: Úgy tudom, hogy most tanítják a magyarokat a keresztény hitre. Honnan van ez az óriási búcsús tömeg? Mór apát így válaszolt: A mi népünk sosem volt bálványimádó. Őseink mindig az egy igaz Istent imádták, az egész világ teremtőjét. A misszionáriusoknak csak ki kellett egészíteniük a magyarok istenfogalmát a Szentháromság hitével, és meg kellett tanulniuk, hogy ősi hitünk egyik nagyon fontos nemzeti vonása téves. Az ősi hit ugyanis azt tartotta, hogy a mennyei Istennek van egy lánya, aki a világot kormányzó Isten mellett anyai szeretettel gondoskodik a magyarok mindennapos szükségleteiről. Úgy, mint a törzsfőnök vezeti a harcosokat, tárgyal a nagy ügyekről idegen diplomatákkal, dönt vadászatokról, a továbbvándorlásról. A felesége viszont a családok jólétéről gondoskodik. Most megmagyarázták nekünk a keresztény papok, hogy Istennek nem lehet ember-lánya, de az isteni módon született Fiának a megtestesüléskor édesanyától kellett születnie. Ez Édesanya jött el István király édesapjához, Géza fejedelemhez. Ő nyugtatta meg a fejedelmet, hogy születik örököse, aki Jézusnak a kedvéért igen sok jót cselekszik majd, és ezért a sok jóért Ő, Mária, mindig nagy patrónánk lesz. Így a magyar nép könnyebben magáénak fogadta el a, kereszténységet. Figyelem az imádkozókat, és egyszer sem hallottam Mária nevét. Mór mosolyogva avatta be titkunkba: Mi a pogány nagyasszonytól örökölt nevén Nagyasszonyunknak, vagyis Nagy Királynőnknek nevezzük Jézus Édesanyját. Gellértet bemutatta István királynak, aki a tudós idegen papot meghívta búcsús-szónoknak. A „Napba öltözött Asszony” bibliai képből merítve ihletett olyan beszédet mondott, aminek következtében István teljesen bizalmába fogadta, és rábízta egyetlen élv e maradt fiának, Imre hercegnek nevelését. Később pedig csanádi püspöknek nevezte ki. Gellért megszervezte az új püspökséget. Megszerette a Magyarok Nagyasszonyát és népét. Szent István halála után keményen dolgozott Magyarországért. A pogánylázadásban megvadult tömeg a Kelen hegyről lelökte egy-két száz méterre az cellám ablakától. Legyen pártfogónk most nekünk, a legújabb megújulás idején, az újabb magyar ezer évre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése