Évközi 29. hét szombat

Évközi 29. hét szombat

Ef 4,7-16; Lk 13,1-9

„A kegyelmet azonban mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapja”

Tegnap hallgattuk Szent Pál apostol igen fontos üzenetét arról, hogy mindenki fogadja el azt a hivatást, amelyet Isten szánt neki. Ma még jobban oda kell figyelnünk erre a tényre, hiszen nem egyéni érvényesülés a tétje a keresztény életnek, hanem az Egyház felépülése. Létre akarja hozni az Úr Fiának közösségét, azt a remekművet, amelyet Isten tervez, az igazság és a szeretet alapjára épít, „egy, szent, katolikus és apostoli egyház” lesz belőle. A keresztség által ebbe a közösségbe, szent szervezetbe épít be minden megtérőt a Lélek, tehát teljességgel a kegyelem műve lesz minden részletében, a mi kimunkálásunkban is. Jézus válogatja ki ma is azokat, akikből létrehozza saját szent misztikus testét: „Fölment a magasba, foglyokat vitt magával, s ajándékokat adott az embereknek. (Zsolt 68,19) Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy le is szállt a föld alsó részeire? Aki leszállt, ugyanaz, mint aki fölment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindent” (Ef 4,8-10).A nagy munkát már földön jártában elkezdte, aztán folytatja a mennybemenetele után: „Ő tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává vagy evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá  és  tanítóvá, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése céljából , amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége, hogy ne legyünk már ingatag gyermekek és ne vessen minket ide-oda  a tanítás bármely szélfúvása emberi megtévesztéssel és tévedésbe ejtő álnoksággal” (11-14) Ezért kellenek az Egyházban a tisztán látó, jól képzett tanárok, a hitet kiválóan ismerő és helyesen tanító papok:„Járjunk az igazság szerint szeretetben, és mindenkor nőjünk fel őhozzá, Krisztushoz, aki a fej”(15) A legújabb időben a paphiány miatt Egyházunk megengedi, sőt buzdítja a katolikus híveket,igyekszik őket kellőképp kiképezni, hogy a hiányzó papság segítőtársaiként a szentmisében a szent  szövegeket felolvassák az előírások szerint, jóváhagyott prédikációkat felolvassanak, hittant tanítsanak. Őket is a Szentlélek kell, hogy segítse: „Általa az egész test, az összekötő ízek segítségével egybefogva és összetartva, minden egyes rész sajátos tevékenységével gondoskodik saját növekedéséről, hogy felépüljön a szeretetben” (16) A Szentléleknek kiváló munkatársai lehetnek a szülők és nagyszülők is. Természetesen nekik is tudniuk kell az Egyház tiszta tanítását. Vigyázniuk kell a kifejezésekre is, amelyeket Egyházunk használ, nehogy sérüljön az igazság.