Karácsony nyolcada 5. nap

Karácsony nyolcada 5. nap
1Jn 2,3-11;Lk 2,22-35
Abból tudjuk meg, hogy ismerjük Őt, hogy megtartjuk parancsait

Minden szellemi létezőben van szellemi megismerő képesség, ez az értelem, és van szellemi vágyó képesség, vagyis szabad akarat. A kettő közül midig az értelem mozdul először, ismerkedik a megismerhető tárggyal, és csak utána jelentkezik a vágy, a kívánság, hogy a megismert valóságot birtokba is vegye, magáévá tegye. Az emberi értelem legfontosabb feladata, amiért Isten megteremtette az, hogy megismerje a legfőbb létezőt, az Istent, aztán akaratával meg is ragadja, vagyis szeresse Őt. Isten létének megismeréséhez elegendő az emberi ész önmagában is, vagyis ehhez nem szükséges feltétlenül a kegyelem, a természetfeletti isteni ajándék. Ez a fajta megismerés a teremtett világ dolgain keresztül történik, tehát a teremtményekből fel tudom fogni, hogy van Teremtő, Ő az én Uram is, tehát előírhat tennivalókat, vagyis parancsolhat nekem. Isten benső életének megismerése a kinyilatkoztatott igazságok alapján történik. Isten maga mondja el önmagáról, hogy Ő lényegében a Szeretet. (1Jn 4,10) Ha pedig Ő végtelenül szeret minket, akkor a mi válaszunk sem lehet más, mint a viszontszeretet. Ez gyakorlatilag Isten parancsainak a megtartását jelenti, mégpedig nem kényszerből, hanem szívesen. Mi, különös figyelemmel hallgassunk Szent Jánosra. Fegyveres túlerejével rontott ránk tatár, török, osztrák és orosz, antant és kisantant, német és szovjet. Egyetlen jóakarónk van: Isten. Egyedül Benne bízhatunk. Vállaljuk parancsait.