Karácsonyi idő péntek

Karácsonyi idő péntek

„A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá (Jánoshoz) Jeruzsálemből, s megkérdezték: Ki vagy? Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: Nem én vagyok a Messiás. Ezért megkérdezték tőle: Hát akkor? Talán Illés vagy? Nem vagyok, felelte. A próféta vagy? Erre is nemmel válaszolt. Így tovább faggatták: Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról? Ezt felelte: A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az úr útját, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusok közül jöttek, s tovább kérdezgették: Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta? János így válaszolt: Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt” (Jn 1,19b-28)
Krisztus előtt 586-ban a babiloni király, Nebukadnezár, már második éve ostromoltatta seregével Jeruzsálem várát. Haragját az váltotta ki, hogy a jeruzsálemiek megunták a neki fizetendő adókat, és alkudoztak az egyiptomi fáraóval, hogy nyújtson katonai segítséget, mint szövetségesének. Amikor ezt a babiloni király megtudta, elhatározta, hogy lerombolja Jeruzsálemet. Isten egy időben négy prófétát küldött népéhez: fizessetek adót Nebukadnezárnak továbbra is, mert Egyiptom erőtlen. Aztán hagyjanak fel a bálványimádással, mert Isten nem tűri tovább. Jeruzsálem vezetői és népe is ellentmondtak az Úrnak. A két évig (587-586) tartó ostrom teljesen szétdúlta a várost a babiloni katonák fogságba hurcolták a nép előkelőbb és gazdagabb rétegét. Hetven éves fogság után új uraik, a perzsák és médek engedélyével hazatérhettek, mint foglyok és adófizetők, a fővárost és templomát felépíthették, de nem lett többet önálló országuk egészen Krisztus utáni XX. század közepéig. Híres prófétájuk volt a fogságban Dániel. Megjövendölte a fejleményeket, és ennek alapján várták a zsidók a Messiás-királyt, aki világbirodalomhoz segíti népét. Amikor Keresztelő János odaköltözött a Jordán partjára és Izajás próféta szavaival felhívta az emberek figyelmét az idők nagy változására, mennydörgő szózatai szíven talált sok zsidó embert. Sokan azt gondolták, hogy Illés jött vissza, akit nyolc évszázaddal előbb élve ragadott az égbe tüzes szekéren az Úr, vagy az a próféta, aki majd a világ végén készíti elő a Messiás útját. Hatszáz év nyomorgás után micsoda öröm volt ez a zsidók számára! Kijöttek a Jordán partra a papi rend tagjai, hogy a főpap és a főtanács tájékozódjék: Jánosban talán itt van a Messiás! Ő azonban nyíltan megmondta, csak előkészítője a mennyei küldött útjának. Ez is öröm volt: tömegesen mentek bűnbánatot tartani, és hitet tettek arról, hogy Izrael népe új vezére mellé megtisztultan akar felsorakozni. Ehhez segítette őket a bűnök lemosása a Jordán vízében való megmerítkezés által, vagy annak legalábbis a kísérlete. Jánost azonnal elfogadnák Messiásnak. Örülnek neki. Miközben harminc éve köztük él Názáretben Jézus, maga az Isten Fia. Harminc évvel korábban angyalok hozták a mennyei üzenetet: „Ne féljetek! Íme, nagy örömöt adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket”. (Lk 2,10-12) 2014-ben mit teszünk „az igazi örömmel, aki maga lesz a béke”? (Mik 5,4a) Katolikus keresztények, merjük hallatni hangunkat: Testvéreim! Kétezer éve megszületett Isten Fia, Jézus Krisztus. Isten Őt adta egyetlen Megváltónak. Nemcsak emléke van, hanem rengeteg temploma. Térjetek be az egyikbe, és a főoltáron kis lámpa jelzi: Itt lakom. Vegyetek a szívetekbe!