APOSTOLOK CSELEKEDETEI 36.

APOSTOLOK CSELEKEDETEI

 
9,1-2: „Eközben Saul, aki még mindig gyűlölettől lihegett és halállal fenyegette az Úr tanítványait, elment a főpaphoz, és levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott talál ennek a tannak a követői közül”. Saul István diákonus megkövezése alkalmával szívesen vállalta a főtanú tisztét, mert tanítómestereitől azt hallotta, hogy a Názáreti Jézus csaló volt, szédítette a népet, ezért kellett meghalnia. Meghalt a kereszten, eltemették és a sírból a tanítványai lopták ki a holttestét. Azóta azt híresztelik, hogy feltámadt. (vö. Mt 27,62-66) Aztán végképpen felháborította István nagy kioktató beszéde, amelyet a főtanács előtt mondott. Ezért vállalkozott arra, hogy írmagját is kiírtja ennek a mozgalomnak. Nagyon sok jeruzsálemi keresztényt kutatott fel, a főtanács elé állította őket, ahol különféle büntetéseket kellett elszenvedniük. Mindez azonban csak részsikernek számított előtte, ezért kérte a nyílt  parancsot a damaszkuszi zsinagógák átvilágításához. A főtanács nyilván nagy örömmel nyugtázta lelkes buzgóságát, és megfelelő katonaság kíséretében útnak bocsátották.
9,3: „De amint haladt az úton és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy hirtelen fényesség ragyogta körül az égből”. A pusztát addig is ragyogva sütötte a nap. Most ez a fényesség többszörösére erősödött. Biztosan megrettentek ettől a jelenségtől, hiszen nem sejtették, honnan ered. Szent Lukács leírása már rögzíti, hogy mennyei eredetű volt. De nemcsak a rendkívüli fény ragyogott fel váratlanul, hanem rettenetes erő is sugárzott belőle, úgy, hogy Sault a nyeregből földre sújtotta.
9,4: „Leesett a földre, és szózatot hallott, amely azt mondta neki: Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Saul tehát zuhanása közben hangot hallott, amely legalább annyira mellbe vágta, mint a mennyei fény. Ő azért röpült le a magas lóról, mert valakinek nem tetszik vállalkozása? De ki lehet az, aki megszólította? Talán egy korábbi foglya? De ilyen fényárból vonja őt felelősségre? Jézus, aki elevenen megjelent neki, azonosítja magát a keresztényekkel. Úgy is felfogható ez, hogy a jövendő apostol ízelítőt kap arról a titokról, amelyet majd később Jézus misztikus testéről átért és tanít: „Amint ugyanis egy testben sok testrészünk van, s nem ugyanaz a rendeltetése minden testrésznek, ugyanúgy vagyunk sokan egy test Krisztusban”. (Róm 12,4-5)
9,5: „Erre remegve és ámulva megkérdezte: Uram, mit akarsz, hogy tegyek?” A Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 1997-es fordítása hangzik így. A Vulgata eredeti szövege latinból szó szerint fordítva viszont sokkal többet mond: „Aki ezt mondta: Ki vagy, Uram? És ő: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl; durva dolog neked az ösztöke ellen rugdalóznod”. (9,5) Ebben a versben a Vulgata szerint tehát Jézus bemutatkozik Saulnak. Roppant fontos  mozzanat ez, hiszen Saul ekkor döbben rá, hogy őt becsapták a rabbi-iskolában, mert íme, saját szemével látja, hogy élő ember áll előtte, aki magát Jézusnak, a keresztények Istenemberének mondja. Nem is lehet más, hiszen a szubtrópusi fényözönt messze túlhaladó, tehát természetfölötti fényben toppant eléje. Megváltozott a felfogása, ezzel együtt az egész lelkülete, és ádáz Jézus-gyűlölete azonnal Jézus-szolgálattá alakult át. Ennek a kifejezése: „Uram, mit akarsz, hogy tegyek?”
9,6: „Az Úr azt válaszolta neki: Kelj föl, és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned”. Saul eddig nem hitt az Egyháznak, most megtapasztalja, hogy Jézus mennybemenetele előtt valóban tanítványaira bízta a hit hirdetését. Az üdvösség dolgait ők hirdetik, az Üdvözítő által megszerzett kegyelmeket ők osztják szét teljes joggal. Ezt Saulnak is meg- és el kell ismernie. Útját azonban Jézus egyengeti, hogy hívei fogadják be a megtérőt.