Évközi 11. hét vasárnapja
„Jézus meglátta a tömeget, és megesett rajta a szíve, mert olyan kimerültek és levertek voltak, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk"
Jézus meglátta, tudatosan észrevette a tömeg sanyarú lelkiállapotát. Ezek az emberek szegények voltak, és nyilván gyámoltalanabbak, mint azok, akik vezetőknek számítottak a saját nemzetükből. Voltak írástudóik, de őket lekötötték tudományos kutatásaik, a bibliai szövegek tanulmányozása és magyarázata. Voltak bőven farizeusok is, előkelő és gazdag férfiak, akik szintén támaszt jelenthettek volna egyszerű népüknek, de ezek lenézték a honfitársaikat. A pogány római költővel értettek egyet: „Gyűlölöm a profán köznépet, és távol tartom őket”. Ennek a magára hagyott tömegnek bizony jólesett, hogy Jézus, a betegek nagy gyógyítója és a csodálatos szavú szónok törődik velük. A szegény magára hagyott nép lelke várta, hogy sorsának értelmet adjon valaki. Úgy, mint a gabona, amikor megérik, várja, hogy a kalászban rejlő érett magvak aratással kévébe, majd cséplésre kerüljenek, aztán őröljék meg őket, süljön belőlük finom, lágy kenyér az éhes gyerekeknek egyaránt. Itt lelki aratásról esik szó: Jézus tudja, hogy Isten tervei szerint ezek a lelkek várják, hogy elmondja nekik valaki: a mostani vezetőiteket ugyan nem érdekli a sorsotok, nem törődnek azzal, hogy miből és mivel főztök ebédet magatoknak, éhes gyermekeiteket hogyan lakatjátok jól, miből vesztek nekik ruhát, és ha megbetegedtek, honnét vesztek pénzt orvoslásra? Ők jól megvannak a maguk körében, elbújnak a törvények paragrafusai mögé Isten törvényét ellenetek kijátszva, nem segítenek rajtatok. Én, pedig hirdetem nektek, hogy van nektek Mennyei Atyátok, aki szeret titeket, a földet nektek is teremtette, hogy legyen nektek is bőven mindenetek. Én azért jöttem, hogy erre újra megtanítsalak benneteket. „Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk 1, 15) Ez azt jelenti, hogy az elfelejtett Mennyei Atyához kell visszafordulnotok, rá kell döbbennetek, hogy egyedül ő szeret titeket, és azok, akik maguk is istenfélők, akik nem a maguk nevében jönnek hozzátok, hanem Isten elveivel, a szeretet küldötteiként. Aztán hinni kell az evangéliumban: Ez a jó hír arról szól, hogy Isten -Atyánk „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. (Jn 3, 16) Ő tehát eljött közétek. Én vagyok az, aki itt állok közöttetek, mondja Jézus. Én is úgy szeretlek titeket, mint az Atya, nemcsak teremtő erőmmel, hanem szenvedésemmel és halálommal is bizonyítom: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”.(Jn 15, 13) Én majd ezt az áldozatot is meghozom értetek, ha a tanításomat befejeztem, kenyérszaporító szeretetemet megmutattam, betegeiteket meggyógyítottam. Mivel azonban én nem maradhatok mindig veletek, ezért kell imádkoznotok: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába”. (37-38) Ezután magához hívta a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.” (10, 1) Jézus tehát gondoskodott műve folytatásáról. Arra adott nekik megbízatást, hogy a gonosz lelket űzzék ki az emberekből és környezetükből, mert az az összes baj gyökere, minden hazugságnak és gyűlöletnek a forrása. Aztán győzzék le a betegséget lelki és szellemi erejükkel. A többi baj: a szegénység, ostobaság, katasztrófák következményei is elháríthatók, ha az Atya, a Fiú és a Szentlélek erejével és összetartó szeretettel követjük Jézus útmutatásait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése