Sirák Fiának Könyve 15.

„Aki tiszteli apját, levezekli bűneit”

 
Mint eddig is tapasztaltuk Sirák fia jól ismerte az ősök történetét. Nyilván örömmel olvasgatta a vízözön előtti időszakot, hogyan engedelmeskedett Noé és egész családja az ég és föld Istenének, mennyire tisztelte utasításait a bárka építésében, mit sem törődve a gyilkos gúnyolódással: Hajót építesz a szárazföld közepén? Ki tolja majd el a tenger vízére? Felesége, fiai és azok feleségei is dolgoztak a hajó építésén szorgalmasan százhúsz évig. Minden állatfajtából, amely azon a vidéken élt, bevittek a bárkába hetet, a tisztátalanokból kettőt. Negyven napig zuhogott az eső. A bárka a vízen úszva a síkságról a hegyvidék fölé került és az 5165 m magas Ararát csúcs felett úszott tizenöt könyökkel magasabban. Minden élő, ember és állat elpusztult, csak a hajóban lévők maradtak élve. A család kiszállt a bárkából amikor már volt szárazföld és kihajtottak az olajfák ágai. A fiúk igen nagy tisztelettel vették körül apjukat a hajóépítés idején, majd az özönvíz alatt. Megcsodálták hitét, az Úrral való bensőséges kapcsolatát és a kipusztult földfelszínen való új élet kezdését. (Ter 6,13-9,19) Ezért érte meglepetésként Noé két fiát, Szemet és Jáfetet, hogy középső testvérük, Kám gúnyos mosollyal élcelődik azon, hogy látta apját ittasan, és meglátta meztelenségét is. A két testvér takarót vitt be a házba és félre fordulva takarta be apjuk szemérmét. Amikor Noé fölébredt részegségéből és megtudta, mit tett vele Kám nevű fia, Kánaán atyja, így szólt: Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között. Azután ezt mondta: Áldott legyen az Úr, Szem Istene és Kánaán legyen a szolgája. Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája” (Ter 9,25-27) A Szentírás fordítói megjegyzik: A pátriárkák áldásával és átkával másutt is találkozunk: a 27 és 49. fejezetekben. A szavak egy-egy nemzetség fejének szólnak, és a tartalmuk utódaik történetében teljesedik be. A szöveg (itt) azt fejezi ki, hogy a választott nép (szemiták) üdvtörténeti kiváltsága valamiképpen már őseiben is megvolt. Érdemes lenne nemcsak a régebbi generációk, hanem a napjainkban sok fájdalmat okozó népek bűnein is eltöprengeni. Családok történetében, mint plébánosnak, volt alkalmam megfigyelni a tényeket. Igen fontos lenne az elkeseredett átkokat idejében visszavonni. Sirák fia igen bölcs ebben is.